Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
ellentéteként azonban még 143 zsúp és nádtetős épülete is volt a városnak (6)2%).114 A második periódus (1901—1917) másfél évtizedében már 2446-ra ugrott az építkezések száma a városban, 44,3%-kal többre, mint az előző időszakban. E kiugró esztendők 1906—1911 közé estek, valamennyi esztendőben kettőszáz fölé emelkedtek az építkezések számai: az abszolút nagyságot az 1906-os esztendőben érve el (258). E jelentős léptékű Városfejlesztés már nemcsak a várost megalapozó infrastruktúrát teremtette meg ■— Németh István polgármester vezérkarával az élen —, hanem azokat a központi városfejlesztő funkciókat is kialakította, amelyek a mai városszerkezet és városkép alapvető elemeiként a tudatos és — bizonyos fokig — már a tervszerű városrendezés hatáskörébe tartoznak. Ezekben az esztendőkben már nemcsak a külterületi építkezések száma emelkedett a 35—85 közé esztendőnként, hanem a város belső területein folyó építkezéseké is (128—188). E korszak városépítése még annak ellenére is felülmúlta az előző időszakét, hogy az építkezések száma az első világháború első esztendejétől már stagnálni, majd 1915-től hetedére- nyolcadára kezdett alázuhanni. (1915: 34, 1916: 30, 1917: 32 volt az építkezések száma!) Ezek az építkezések is többnyire átalakítások, gazdasági és toldalék építkezések voltak: 1916-ban mindössze 6 lakás, 1917-ben pedig csak 3 lakás épült a városban.113 Mindazonáltal a város utcáinak a kiépítése tekintetében — még ez idő tájt is — nagy lemaradás volt tapasztalható, hisz 1916 augusztusában még csak 30 kiépített utcája volt a városnak 10 994 méter hosszan, míg a 60 kiépítetlen utcájának a hossza 24 440 méter volt. * * * E korszakban újult fel a Séta tér szépítésére már 1889. okt. 27-én létrehozott jótékony célú egylet is, amelynek a folytatásaképpen Scholz Gyulának, az Államépítészeti Hivatal vezetőjének, a Magyar Mérnök és Építész Egylet kaposvári szakosztálya elnökének, Németh István polgár- mesterrel egyébként atyafiságban álló, műszaki tanácsosnak a kezdeményezésére: 1912. jún. 13-án megalakult a Kaposvári Szépítő Egyesület, amely rendkívül sokat fáradozott a város virágba öltöztetésén, a villany- oszlopokra, a köz- és a magánépületek ablakaiba szerelt virágkosarak divatossá tételén, megalapozva a mozgalom által a későbbi „Virágos Kaposvár” országosan is ismertté vált fogalmát. Valóban ez az Egyesület volt a város műszaki értelmiségének várost szépítő „közművelődési” motorja, amelynek a kérelmére a megye alispánja „azon szempontoktól vezérelve, hogy Kaposvár város szépítészeti rendészete elsősorban annak intelligenciájának áll érdekében és előnyeit ezek élvezik (?!) felkérte a megyei tisztviselőket, akik községi pótadót amúgy sem fizettek, hogy vegyenek részt az Egyesület munkájában. Az 1912. ápr. 1-ével elhangzott alispán felhívására 15 megyei tisztviselő — két-két korona tagsági díjjal ■— valóban be is lépett az Egyesület kereteibe. A várost „szépítő és vonzóvá tevő” ÍEgyesületet a megye és a város évenként 200 koronával segélyezte, amely- ből a Kossuth térre pontos időt és időjárást jelző díszes oszlopot, időjelző 68
