Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

érte az 5000-et — lásd a vizsgálatokat és mérőszámoikat Si-monffy Emil tanulmányában —, rendkívül figyelemreméltóan alakult a városra nézve. E városok átlagos évi növekedésének a sorrendjében Kaposvár 1869—1880 között a negyedik (Pécs 439,9, Szombathely 323,5, Nagykanizsa 297,5, Kaposvár 265,6%), 1880 és 1890 között a második (Pécs 439.9, Szombathely 323.5, Nagykanizsa 297,5, Kaposvár 265,6%), 1880 és 1890 között a második (Pécs 536,5, Kaposvár 297,3" n), 1890—1900 között a harmadik (Pécs 818,5, Szombathely 717,6, Kaposvár 480,8%) és 1900—1910 között újra a második helyre került (Szombathely 619,1, Kaposvár 617,6%). A laikosság száma sorrendjében pedig ugyanezen időszakban — 1869-ben a 12., 1880-ban a 10., 1890-ben a 8., 1900-ban és 1910-ben pedig a 4—4. helyet mondhatta a magáénak.

A rendezett tanácsú város közgyűlésében 112 tag foglalt helyet, közte is 56 választott tag és 56 virilista, akik ia városi adó 17,9%-át fizették. E virilisták közül okleveles: azaz kétszeres adóbeszámítású 7 ügyvéd és közjegyző, 5 orvos és gyógyszerész, 2 mérnök és építész, és 2, ugyancsak doktorátussal rendelkező személy (összesen 16), a nem oklevelesek között pedig 10 őstermelő, 2 iparos, 16 kereskedő és bankos, 2 közszolgálatban álló és 10 egyéb (összesen 40) volt.

Amikor a megye törvényhatósági bizottságának az újraválasztására került a sor 1929-ben, újból összeállították a megye legtöbb adófizető választóinak a névjegyzékét. E névjegyzék alapján megállapítható, hogy a megye 540 legtöbb adót fizető virilistájából 208 (38,5%) volt a kaposvári. A város legtöbb adót fizetőinek a száma 1934 novemberében is 208 volt. A megyében a legtöbb adót fizetőkre számított adóösszegből: 11 848 302,76 pengőből 19,2%, azaz 355 820,75 pengő esett a városban lakó virilistákra. E virilisták közül 63 volt a kereskedő, 38 a háztulajdonos, 37 az iparos, 18 az orvos és gyógyszerész, 17 az ügyvéd, 11—11 a hivatalnok, illetve gyáros, gyár- és bankigazgató, 7 a földbirtokos és földbérlő, 4 a mérnök, illetve 1—1 a katonák és a papok száma."11

Ebben a 478 tagú megyei törvényhatóságban a város lakosságát 119 tag (24,9%) képviselte. A részesedési arányt illetően a sorrend a bizottsági tagok foglalkozását illetően az alábbi volt: 39 köztisztviselő, 23 kereskedő, 17 iparos, 12 ügyvéd, 10 orvos, 5 kisgazda, 4—4 lelkész, illetve magántisztviselő, 3 földbirtokos volt és mindössze csak 2 tanító képviselte a város oktatásügyét, mindebből annak súlyára és jelentőségére is következtetendő.

Aligha zárhatnánk le korszakunkat a városban folyó iparostanonc oktatás kérdésének az érintése nélkül. Már a századvégi erősebb léptékű iparosodás során jelentős szerepet töltött be a város társadalmában az 1884-ben megszervezett alsófokú ipariskola. Az iparostanonciskola első esztendejében: az 1886 87-es iskolai esztendőben már 163 fiú volt a tanon- cok száma. A beiratkozott tanulók száma 1894 '95-ben már 343-ra, 1900 Ölben 428-ra, 1907, 08-ban 516-ra, 1910/11-ben 655-re emelkedett, a legmagasabb létszámot (785) 1925/26-ban érte el. (A leány tanulók oktatása csak 1923-ban vette kezdetét a városban!) 1886—1944 közötti évtizedekben 26 188 beiratkozott iparos- és kereskedő tanonc tanult a város iparostanonc iskolájában, amelynek első igazgatója Rippl József volt. Az iskola veze53