Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra
E cél érdekében terjesztették fel: 1851. március 8-án, a gimnázium alapítói Hauer bárónak február 26-i ülésük jegyzőkönyvét is. Markovits kormánytanácsos tudomásul is vette, hogy az algimnázium 4 tanára már letette a próhavizsgát, két újabb tanára pedig hajlandónak mutatkozott újabb vizsgálatnak is alávetnie magát, s azt is, hogy az iskolá alapítói magukra vállalták az alaptőke gyarapítását, addig azonban — mint leiratában közölte — „a kaposvári gimnázium nyilvános kisebb gimnáziumnak fog tekintetni, míg aninlak fenntartására az alaptőke elegendő nem lészen”.50 Még Gyönk is megkérdő jelezte az Entwurf-ot, noha annak — többek között — szakrendszer elvét előrelépésnek tartotta, mégis megállapítván róla, hogy annak fája nevelési szempontból nem hozhat azonos minőségű gyümölcsöket a Lajtán innen és a Lajtán túl. A modem elveket hirdető Entwurf és a nyomában keletkezett értékes pedagógiai és didaktikai elveket, amelyek főképp Sterne Ferdinánd- nak, a soproni kerület iskolafelügyelőjének a tollából és a Statthalterei Abteilung egyéb intézkedéseiből eredtek — azonban sok tekintetben megkérdőjelezték és kompromittálták azok a különleges politikai célok, amelyekkel a függetlenségében levert nemzetet új politikai helyzetében — főképp a német nyelv tanításának a kötelezővé tételével — nap mint nap provokálták. A kaposvári gimnázium alapítóinak és tanárainak sorozatos fáradozása és kitartó buzgalma azonban nemsokára meghozta a kívánt eredményekét. Az 1851 közepén már megérkezett — Bogyay Péter alapítványi tömeggondnoikhoz — a kultuszminiszter 3139/421. sz., május 27-én kelt leirata arról, hogy a „nyilvános tanodák” sorába felvették a kaposi gimnáziumot is. (A soproni kerületből leérkező ügyirat szó szerint az alábbiakat tartalmazta: „... das Gymnasium zu Kaposvár in den Rang öeffentlicher Gymnasien zu erheben und in demselben so lange zu belassen”.)51 Bár a nyilvánosságot csakhamar visszanyerte az iskola, a benne uralkodó állapotok — főképp a felszereltség tekintetében — még korántsem voltak megnyugtatóak. 1854 júniusában Steme — noha a tanárok és az ifjúság előmenetelével meg volt elégedve, az iskola felszerelésével azonban már kevésbé — záros határidőit szabott az iskola vezetőinek a még hiányzó felszerelés pótlására, nehogy „a nagy nehézséggel elnyert nyilvánossága a gimnáziumnak könnyű módon elvétessék”. Még 1855. április 13-án is nyomatékkel figyelmeztette a hiányzó iskolai segédkönyvek és segédeszközök beszerzésére a gimnázium vezetőit. 1859. december 1-ére — újból — közgyűlésre szólították a gimnázium alapítóit, amelyen az iskolá államosításának a kérdését tűzték napirendre, azaz a gimnáziumi alap jövedelmiének évi részltetekben váló befizetését a tanulmányi alapba. Az alapítókat határozottan felszólították: „vagy újabb áldozatokkal pótolják a szükségeket (azaz tatarozzák az épületet és biztosítják a kamatok negyedévenkénti elöleges fizetését), vagy pedig az eddig gyakorlott jogaikról lemondanak”. Az alapítók népes tábora — soraiban Somm'sich Pállal, Eszterházy Pállal, Festetics Györggyel stb. — még a közgyűlés előtt — írásiban is kifejtve véleményüket — tiltakoztak ala311
