Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra
4. A kaposvári és a mohácsi algimnáziumokban csak az 1850—51-es iskolai esztendőben vezethető be az új rendszabályzat, addig e két iskola a nyilvánossági jogot sem élvezhette. 5. A gimnáziumokban október 1-vel vette kezdetét a tanítás. Tatán és Veszprémben pedig október 15-vel. A rendelet még 1850. szeptember 15^én azzal került Bogyay Péternek, „a kaposvári deák-oskolák tömege gondnokának” és Fatér Mihály igazgatónak a kezébe, hogy vegyék tudomásul belőle a nyilvánossági jog átmeneti megvonását,47 A gimnázium sorsát már évtizedektől szemmel tartó Csorba Józsiéi akadémikus is aggódással tekintett az iskola lefokozására, a boldogabb jövőtől remélve sorsának jobbnafordulását: „Meg vagyok győződve, hogy ez (ti. a gimnázium) a középosztály erkölcsi és tudományos míveltségének — mert a gazdagok messzefekvő nagyobb városokba is mehetnék oskolába — a megye szélén fekvő csurgói oskolával együtt a legfőbb tényezője, kútfeje: itt vetettek alapot azon nagyobb oskolába ment sok ifjalk, kik minit mérnökök, orvosok, papoik s jeles áilaímférfiaik korunkban ismertek. A legújabb oktatási rendszer kormányilag behozatásával ezen oskola köre is, főképp a pénzviszonyok és a tanítók rendszere fizetése tekintetéből, kisgimnáziumra, azaz a négyosztályra szoríttatott, s e hiány orvoslását Somogynak nemtője, a boldogabb jövendőtől reményli.”'lS A nyilvánosságitól is megfosztott és altanodává minősített iskolák fenntartóinak és tanárainak — ettől kezdve — sokat kellett fáradozniolk azon, hogy intézményeik mielőbb újra publikussá vállhassiandk, amelynek feltételei között az államhatalömmal fennálló politikai lojalitás hangoztatása is nagy szerepet játszott. A nyilvánossági jog elnyerésének a feltételei közé azonban — mindenekelőtt — a) az iskolavagyon (alaptőke) hosz- szú időre való biztosítósa, b) a tanárok megfelelő fizetésének biztosítása, c) új tanárok választása, d) a tanári képesítések bizonyítása, e) az új tan- szervezet bevezetése és végül f) a hiányzó taneszközök beszerzése tartozott. Ezeket a feltételeket — valóban — nehezen tudták algimnáziumaink és középtianodáink teljiesíteni. Jellemzőként említhetjük tájiunkról is, hogy nem egy visszaminősített kisgimnáziumunlk még a kiegyezés után sem tudott „feltámadni”, jeleként életiképtelenségének. Egyébként is a rendelet végrehajtása annál több gondot jelenteit az iskola vezetőinek és fenntartóinak, miután a rendelet szövegéből pl. Csurgón egyetlen példány sem állt kezdetben rendelkezésre. A később — Sarkady Károly közbejöttével — megszerzett példányban is mindössze csak pár mondáit volt aláhúzva az iskolát fenntartó egyházi hatóság részéről. Ettől az időitől kezdve vette kezdetét a kaposi gimnázium tanárainak és iskolafenntartóinak az az akciósorozáta, amely szüntelenül kérvényezte intézményiének a „közintiézeteik sorába” való felvételét. Már 1850. december 31-én Hauer értesítette a megyét, hogy a miniszter örömmel nyugtázta a gimnázium alapítóinak azon igyekezetét, hogy „ezen oskoláit azon állapotban kívánják tenni, amely után azt publikus tanodának lehet tekinteni”, az iskolai állapotokat azonban még nem találta minden tekintetben kielégítőnek az új szervezeti előírásokkal.451 310
