Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra

1806-ban még magánalapítványi vollt, azaz Somogy nemessége és egyéb lelkes jótevői által alapított kisgimnázium, amely 18124>en vált nyilvánossá, nagyobb gimnáziummá pedig 1816-ban.

A második kérdés a tanácsüléshez az iskola épületére vonatkozott, amelyet jókanban lévőnek találtak. A harmadik kérdés az ösztöndíj-ala- pííbványdkat tudakolta, amelynek tekintetében Vörös Gábor 50 váltóforintos kis alapítványán kívül alig tudtak valamit is megjelölni, ugyanakkor azonban nyomatékosan hangsúlyozta a tanácsülés, hogy a gimnázium rendelkezik egy 1000 kötetes kiskönyvtárral, ásvány- és természetrajzi gyűjteménnyel és kellő számú földrajzi műszerrel. Általában azonban a tanácsülésnek a gimnázium alapjait képező tőkepénzekről nem volt tudomása.

A tanácsüléshez intézett következő kérdésre: nevezetesen, hogy a „körvidóknek” nem volna-e nagyobb szüksége egy újtípusú reáltanodára, mintsem egy gimnáziumra? — nem tudták választ adni. A kérdés megválaszolását a megye döntésétől kívánták függővé tenni. Azt azonban, hogy a gimnáziumot 8 vagy 4 osztályúvá, vagy éppen reáliskolává alakítsák át — a tanácsülés határozottan leszögezte, hogy a 8 osztályú gimnázium fenntartásához a benne 12 tanár alkalmazásához kellő alapítványi eszközökkel a fenntartók nem rendelkeznek.

A tanácsülés az oktatás nyelve tekintetében is döntött és megállapította, hogy a 73 fős tanulóifjúsággal rendelkező gimnáziumnak — amelyből 64 volt a magyar, 9 pedig zsidó —, de a „körvidék” népességének is, a magyar nyelv felel meg, a „vegyes tannyelv” károsan akadályozná benne az előrehaladást.

Végül a tanácskozás az új tanrendszert jónak tartva, csak a következő tanév kezdetével tartotta bevezethetőnek, maga a miniszter is „az előgördülendő kezdetiben nehézségek miatt” — a hatóságokkal összhangban — csak 3 esztendő alatt tartotta megvalósíthatónak az új oktatási struktúrát. Végül is már augusztus 13-án megszületett a döntés, hogy a kaposvári középtanoda 4 osztályos kisgimnáziummá alakul át, a végső célról azonban, hogy 8 osztályú nagygimnáziummá alakuljon át az intézmény, soha nem mondott le a gimnázium tanácsa. Az átszervezés utáni első esztendőben a 4 osztályú altanodába 57 tanuló iratkozott be (43 rJkat., 1 ref. és 13 zsidó tanuló).

Szeptember 15-től az új tanrendszer bevezetését ugyan elhatározták a mezővárosban:, arról azonban még nem történt döntés, hogy a város lakossága kisgimnéziumot óhajt-e a maga számára, vagy „mesterségre és művészetre” képző reáliskolát, azaz ipartamoidát? A hezitációt az okozta, hogy a nemesi rétegek inkább a közép- és fielsőbbosztályok fiainak továbbtanulási igényeit akarták kielégíteni a gimnáziumban, az alsóbb nép- osztály művelődési igényeinek pedig az algimnáziumot az ipartanodával „összeillesztett” intézményre: azaz vegyestanodára lett volna szüksége a városiban Komárom példájára, annál is inkább, „minthogy ezen összesítés — szólít a tanodái tanácsülés jegyzőkönyve — egyébiránt is, sem anyagi, sem szellemi tekintetben nem igényel sokkal nagyobb áldozatot, mintha vagy tiszta ipartanoda, vagy csak kis gimnáziummá alakíttatnék”. A négy- osztályú ipartanodában hittant, anyanyelvet, egy másik élőnyelvet,, tör308