Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra

és a mértani rajzot, a szabadkézi rajzot, az építészetet és az építészeti rajzot, az egyszerű épületszerkesztéseket, a gazdasági épületek tervezését és építésük költségvetésének az oktatását is. Az 1862/63-iki iskolai esztendőben — Pécsett már — tanították a Gabelsberger rendszerű gyorsírást is. Jellemző volt az, hogy a történelem és a földrajz tamyanyiagában, de a mennyiségtanban is csak kereskedelmi jellegű ismeretek kerültek oktatásra.

Rajczi Péter statisztikája alapján39 a pécsi reálban 1857/58jhan 43 tanuló járt 3 osztályban, ez a létszám 1867/68-ban már 224-re emelkedett Barsi József adatai alapján. A 8 osztályos reálban az 1876/77-ets iskolai esztendőben pedig 350 volt a tanulók száma, akik közül 24 tanuló jelentkezett 1877^ben az első reáliskolai érettségi vizsgálatra.

Az első pécsi reáliskola tanulód közül többen mentek a tanítói, a kereskedői és az ipari ismereteket kívánó pályákra. Mindez azért nem volt meglepő a városban, mivel a reáliskola igazgatója egyszemélyiben a főelemivel és a tanítóképzővel egybekapcsolt intézmények igazgatója is volt, másfelől pedig a régióban — amúgy is — nagy hiány mutatkozott a falusi iskolamesterekben. A pécsi reáliskola 1859/60-as felmérése szerint az iskola első osztályának 53 tanulójából 24 a tanítói pályát jelölte meg élethivatásának.

A korszak sürgetően követelte a növekvő tanítóhiány pótlását is, amelyen 1856-ig csak a taní,tói-magánvizsgáIatokkal tudtak némiképp enyhíteni. Az új pécsi tanítóképzőben 1856-ban kezdték el — magyar és német nyelven — 49 jelölt tanítását, heti 30 órában. A tantárgyak között szerepelt a hittan, a magyar, a német, a számtan, a gazdászat, az oktatástan, a neveléstan, a tanulómód, az ének, az egyházi ének, az orgona és a rajz. Az első képesítési vizsgák 1858. július 28-án voltak.

De arról is van tudomásunk, hogy a kisebb mezővárosok algimnáziumai — az Entwurf végrehajtása elől átmenetileg passzivitásba vonulván — nemcsak a reáliskolák, hanem a tanítóképzés és a mesteriskolák felé is keresték a kibontakozás útját. Lényegében ez magyarázza meg a csurgói gimnáziumnak is a tanítóképzés felé történő orientációját, az eötvösi- képezde tényleges megalapítása előtt.

Amikor 1851. szeptember 16-i keltezéssel a csurgói iskolától is elvonták a nyilvánossági jogot, az iskola súlyos gondjai még azzal is tetéződ- tek, hogy kilátásba helyezték számára, hogy államérvényű bizonyítványt nem adhat ki, sőt még a gimnázium elnevezést sem használhatja, tanulóit pedig majd Soproniba kell vinnie érettségi vizsgálatra.

Ebben az állapotban — az Entwurf-al szembeni passzivitás és kivárás tekintetében — az átszervezést úgy gondolta megoldani az iskola vezérkara, hogy egyrészt a helybeli elemi iskolával karöltve a gimnáziumi esztendők elé előkészítő népiskolai osztályt szerveznek, másfelől pedig a hat osztályra való bővítést a tanítóképzés szolgálatába állítják.

A kísérlet be is indult az 1854/55-ös iskolai esztendőben, ámde a hivatalos iskolaikormányzat súlyos hiányosságokat vélt felfedezni a helyi kezdeményezésben, nem tartván összeegyeztethetőnek a gimnázium és a tanítóképző — egyébként is — össze nem keverhető nevelési céljait és eszközeit. így vetettek véget a tanügyi hatóságok a kétszeresen is meg304