Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 9. A szocialista somogyi levéltárügy évtizedeiből (1950-1982)

helytörténeti oktatás „bibliájává” vált. (Harminc nemzedék vallomása So- mogyról.)

Levéltárunk nemzetközi kapcsolatai is jelentősnek mondhatók. A levéltár igazgatója tapasztalatcserével és kutatómunkával is (Hungarica- gyűjtés) megbízottan, 2—4 hetes tanulmányutakon vett részt Angliában, Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Finnországban, Franciaországban, Jugoszláviában, a Német Demokratikus és a Német Szövetségi Köztársaságban, Indiában. Egyik levéltárosunk (Tóth Tibor) pedig Olaszországban járt. Levéltárunkban pedig angol, bolgár, csehszlovák, jugoszláv és szovjet levéltárosak jártak tapasztalatcserén. Résztvettünk a moszkvai nemzetközi történészkonferencián és a brüsszeli nemzetközi levéltáros- kongreszuson, közreműködtünk a Mogersdorfi kultúrszimpozion maribori és sisaki konferenciáján.

Tudományos és társadalmi tevékenységünk terén az intézményvezető a Magyar Történelmi Társulat Igazgatóválasztmányának, az Országos Honismereti Bizottságnak, a Pécsi Akadémiai Bizottság VIII. (társadalom- tudományi), s a Levéltári Közlemények szerkesztő bizottságának a tagja, szerkesztője a Somogy megye múltjából című levéltári évkönyvsorozatnak, a Somogyi Almanachnak, szerkesztő bizottsági tagja a Somogy folyóiratnak, s főszerkesztője a Somogy megyei Honismereti Híradónak. Elnöke a Megyei Helytörténeti és Honismereti Bizottságnak és a Szántódi Tudományos Bizottságnak. Társadalmi tevékenységként tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Népfront Somogy megyei Bizottságának és Elnökségének, Kaposvár Városi Bizottságának és a KÓTA Somogy megyei szervezetének elnöke s a Zselici Kutatócsoport társelnöke, a Szántódi Füzetek szerkesztője.

A szociaista levéltárügy negyedszázados mérlegének a megvonásánál nem mulaszthatom el azoknak a levéltári dolgozóknak a nevét idézni, akik több évtizedes közszolgálat után már nyugállományba vonultak. Köztük is Leidecker Jenő levéltárost (1965), Keszthelyi Ferenc segédlevéltárost (1969), Cseke Kálmánné levéltári kisegítőt (1971) és Maries István levéltári kezelőt (1972), akiknek jelentős szerepük volt a levéltár történelmi jelentőségű fondjainak a begyűjtésében s a beszállított anyagok rendezésében. Valamennyien hűség- és különféle más elismerő jutalmakat kaptak több évtizedes közalkalmazotti tevékenységükért, Maries István még A szocialista kultúráért című kitüntető jelvénynek is a tulajdonosa lett. Ezúttal is hadd köszönjem meg valamennyi volt levéltári dolgozónknak eredményes munkáját a negyedszázados mérföldkőnél.

A nemzedékváltás következtében fiatal tudományos és technikai középkáderek kerültek a helyükre. A negyedszázados jubileumon és a fel- szabadulás harmincadik fordulóján tizenegyen dolgoztak a levéltárban.

* * *

A több mint három évtizedes mérleg elkészítése során utoljára — de

nem utolsóként — még két tekintetben is végeztünk vizsgálódást. Az egyiket az országos tanácsi levéltári hálózattal összevetve végeztük el bizonyos mutatószámok feltüntetésével, amelyek elsősorban a személyi ellátottság és az elvégzett archiválási munkálatok közötti viszonylatokra vo279