Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

A mezőváros oktatásügyének a tárgyalása után — érintőlegesen — mutassuk be a közművelődés néhány fontosabb területét is. „A század új szelleme a városra is hatással van” — állapította meg korszakunkról Kör- mendy Sándor a polgári fejlődés útjára lépő mezővárosról. A kis- és a középtanodák után elkészült „A’ közjónak” címzett puritánul klasszicista megyeháza, alsó épületében a már működő levéltárral, a századfordulón már megnyitotta kapuit a szegény öregek aggápoldája falai között a városi kórház 1800-ban, s megépült az új megyei kórház is. Ezekben az esztendőkben találkozhatunk a Festetics alapította megyei könyvtárral (1816), a Vály János adományozta gimnáziumi könyvtárral (1818), majd a megye által működtetett sajtóval, a gimnázium ásvány- és képgyűjteményével, a szegénylányok növeldéjével, a herceg szálújában működő vándor teátris- tákkal és a Széchenyi István által is inspirált s életrevaló Casinóval stb., stb.

Aligha volna helyem a mezőváros e félszázadban megalapozott valamennyi kulturális, szociális, gazdasági, társadalmi és egészségügyi intézményéről szólni, amelyekben a nemzeti szellem előretörésének és hódításának oly szép példáival találkozhattunk a mezőváros falai között a reformkorban.

Egyről azonban mégis írunk valamivel részletesebben, az 1816-ban alapított megyei könyvtárról és a vele szimbiózisban élő, 1828-ban alapított Megyei Olvasótársaság nagy jelentőségű intézményéről. Ismeretes, hogy az előbbinek Festetics Lajos bőkezű adományával: 4000 kötetből álló könyvtárának a megye részére történő ajándékozással vetette meg az alapját. Festetics László gróf pedig az insurgensek költségeinek a fedezésére felállított „velites cassából” a neki visszajáró összeget — 1000 ezüst- forintra növelve — adományozta a könyvtárnak.

A vármegye csakhamar hozzálátott a jelentős adományok felhasználásához. Még ugyanezen évben megválasztotta könyvvásárló bizottságát, amelynek tagjai: Csépán István, Berzsenyi Dániel táblabírák, Siklósy Viktor és Bodonyi József voltak.

Berzsenyi a kezdeti munkálatokban — önhibáján kívül — nem tudott bekapcsolódni. Örömmel vállalta ugyan a megye jelölését a bizottságba, írt is Bodonyi „exmissus” társának a felemelő és megtisztelő feladat mielőbbi megkezdése érdekében, azonban sem Bodonyi, sem a bizottság többi tagjai még csak válaszra sem méltatták levelét, amelyben Festetics „messze- ható gondolatját” Csépán figyelmébe ajánlotta s javasolta, hogy a könyvtár fenntartására és gazdagítására „illő fundust” kell teremteni, „mert csak így jelenhetik meg a nagy gondolat a világ előtt a maga méltóságában s így várhatjuk azt, hogy Somogy példája több vármegyéket is azon megfoghatatlan álomból, amely cultúránkat nyomta, s Hazánkat a legszegényebb amerikai coloniáknál e részben szegényebbé tette, valahára felébreszti s kimutatja mint kell a pusztában elszórt és a cultúrának minden organjaitól megfosztott magyar nemességen segíteni, hogy azon kezdetet, amelyet az oskolákon nyert, tökéletességre vihesse s kimutassa, hogy a

3. A mezővárosi közművelődés a reformkorban

25