Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 7. A Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
törvényihatósági bizottság a könyvtár történeti múltjának szellemében a nyilvános könyvtár jelleget fenntartja.”) és nevével („a könyvtár hivatalos neve: Somogy vármegye könyvtára”), második paragrafusában pedig a könyvtár célját fogalmazta meg, meghatározván, hogy „szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvekkel, valamint irodalmi és más — közösséget is érdeklő — tudományos folyóiratokkal lássa el a vármegye közösségét”. A nyilvános könyvtár gyűjtőkörének elveit (3. §) az olvasók szükségleteinek a kielégítése irányítja, emellett „feladatának tekinti olyan művek gyűjtését is, amelyek a vármegyére vonatkozó irodalom termékei, vagy amelyek Somogy vármegyéből származó, vagy a megyében élő írók munkái”. A magyar nyelvű könyveken kívül német, angol, olasz és francia nyelvű művek, ezentúl a magyarországi nemzetiségek legkitűnőbb alkotásainak a gyűjtését is irányelvül fogadta el a szabályrendelet. A könyvtár beszerzési forrásait 1. a vármegyei költségvetésre, 2. adományokra, 3. tagsági díjakra és 4. a törvényhatóság által esetlegesen megszavazott öszegekre alapozták (4. §). Kétféle tagsági díjról rendelkezett a szabályrendelet 5. paragrafusa. 1. Az alapító tagsági díj egyszer és mindenkorra 50 pengő volt. 2. Az évi tagsági díjat — évenként — az alispán állapította meg. A könyvtárat csak azok használhatták, akik tagsági díjaik befizetésével a látogató jegyet kiváltották. A könyvtár helyiségéül (6. §) egy nyilvános olvasótermet (a vármegyeházi főépület földszinti baloldali kistermét) és a levéltárban (alsó épület második emeletén) elhelyezett raktári termet jelölték meg. Az olvasóteremben lévő könyvanyagot (enciklopédiák, szótárak, lexikonok és egyéb „felvilágosító” könyvek) kézikönyvtári jelleggel ruházták fel (7. §). A könyvtár felügyelője és kezelője a „vármegye mindenkori főlevéltárnoka volt” (11. §), aki egy melléje beosztott könyvtári tisztviselővel (tiszteletdíjia havi 100 pengőt nem haladhatta meg) végezte munkáját. A főlevéltárnok az ellenőrzésért és a felügyeletért külön munkadíjban: évi 600 pengőben részesült. A főlevéltárnok — felügyelői kötelességei közé tartozott: 1. az évi növedéknapló vezetése, 2. a félévenkénti jelentéstétel — közvetlenül az alispánnak — a könyviszaporulatról, 3. a könyvtár gyűjteményébe illő új művek megjelenésének a figyelemmel kísérése és azok megrendelésre való előterjesztése, 4. a könyvek beköttetéséről való gondoskodás, 5. a szak- és betűrendes katalógus vezetése, 6. az előírt nagyságú katalóguscédulák legépeltetése és 7. a katalóguscédulán a helyszám alatti rovatban a háromszámjegyes tizedes szakibeosztás feltüntetése (12. §). A katalogizálást az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ szabályzata alapján, a szákkatalógus osztályzást pedig a Fővárosi Könyvtár által kidolgozott decimális (Dewey) rendszerben végezték. A kölcsönzési naplót, az ügykezelési nyomtatványokat, a heti összesítő statisztikai kimutatásokat a beosztott könyvtári kezelő tisztviselő vezette, illetve állította össze. A megye új szabályrendelettel biztosított könyvtárába mindezek ellenére sem tudott teremtő és alkotó levegő költözni. A hézagos könyvtár- forgalmi statisztikai adatok — legtöbbször a megyeházi tisztviselők hozzátartozói és ismerősei köréből kikerült olvasók és kölcsönzők szánalmasan gyér száma —, amelyeket már fentebb ismertettünk — is elégséges arra, 251
