Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 7. A Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)

hogy megállapíthassuk: a könyvtár nyilvánossá tétele ellenére sem tudott a székhely város kulturális életében döntő tényezővé válni. A könyvtár — legfőbb fogyatékosságaként — azért nem válhatott a férfiaknak második „oskolájává” (Berzsenyi szavai), mivel a város dolgozó népe, különösen a város peremén épült munkásnegyedek lakói a legritkább esetben merték csak átlépni — legfeljebb idézésre — „A KÖZJÓNAK” címzett vármegyeház küszöbét, s benne épült olvasótermét pedig soha. Így, sem a feudál- kapitalista társadalmi rend fellegvárában: a vármegyeházán való könyvtárelhelyezés, sem pedig a könyvállományában frissnek, modernek és haladónak nem mondható könyvtár nem válhatott egy közművelődési intézmény műhelyiévé, miután igen jelentős volt már a könyvtár állományában az időközben elavult anyag, hiszen ami 1870-ben még érdekes és hasznos könyv volt, az 1930-as évekre elvesztette jelentőségét és korszerűségét.

Lényegében ebben az állapotában érte a könyvtárt a felszabadulás történelmi ténye. Két helyisége — változatlanul — két külön épületrészben volt. Az olvasóteremben — a Festetics családtól vásárolt könyvszekrényekben jobbadán a kézikönyvtár jellegű lexikális és enciklopédikus művek, továbbá egykorú irodalmi és történelmi sorozatok voltak találhatók, míg a levéltári és múzeumi alsóépület második emeletének egyik helyiségében a régebbi állomány került állványokra. Ebbe a raktárhelyiségbe gyűjtötték össze a megye területéről azokat a könyveket is, arnelye- lyeket egyes kastélyokból és kúriákból szállíttatott be a megye új vezetősége.

A felszabadulás utáni első esztendők súlyos levéltári gondjai (a légitámadások elől Lengyeltótiba kiszállított értékes feudáliskori iratok és a Rippl-Rónai Ráma-hegyi villába kihelyezett anyakönyvi másodpéldányok visszaszállítása, a háború következtében megsemmisült anyakönyvek súlyos pótlási problémái) annyira lekötötték az idős főleváltárnokot — akinek a munkakedvét a személyét több alkalommal ért méltatlan mellőzések — bélistázták, majd újra visszavették állásába — is csökkentették, hogy sűrű levéltári tennivalóinak sem tudott maradéktalanul eleget tenni, még kevésbé tudott mit kezdeni könyvtárfelügyelői munkakörével. Könyvtárosi munkája csupán arra korlátozódott, hogy ömlesztve átvegye és máglyába rakassa a kastélyokból beszállított könyveket és néhány megyeházi tiszviselőnek — könyvkölcsönzéssel — kielégítse olvasási szóróját. Arra már nem jutott ideje és ereje, hogy a kastélyok és kúriák értékes levéltári és könyvtári anyagait a nagy történelmi lehetőség kihasználásával a somogyi közművelődés és az országos tudományos érdekek felmérhetetlen hasznára egy begyűjtötte volna. E tekintetben — különösképp — a szomszédos Tolna megye főlevéltárnoka, dr. Hadnagy Albert jeleskedett, aki hallatlanul értékes iratfelderítő és könyvgyűjtő munkásságával nagy szolgálatot tett nemcsak megyéjének, hanem az ország egyetemes kulturális érdekeinek is.

A személyi nehézségeken túlmenően jelentős akadályt képezett a könyvtári munka újraindulásában, hogy az olvasóteremül is használt egyik könyvtárhelyiséget különféle hivatalos szervek gyakori üléstermévé alakították át. Véglegesen idehelyezte otthonát és irattárát Somogy megye Nemzeti Bizottsága. Oly sok ülés zajlott le az olvasóterem falai között,

252