Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 7. A Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
szobából könyveket kivivő uraknak Reversatis Protocolluma” volt, amelyet 1832. január 1-től 1870. márciusáig vezettek. A napló lapjainak a forgatása közben a megyei reformnemzedék kulturális életére vonatkozóan sók értékes adatot találunk. Tiszta képet nyerhetünk arról: mit olvastak az emberek a XIX. század derekán Somogybán, kik voltak rendszeres kölcsönzői a könyvtárnak?, valamint katasztersze- rűen összeállíthatjuk belőlük azoknak a lapoknak és folyóiratoknak a jegyzékét, amellyel egy megyeszékhelyi könyvtár rendelkezett csaknem másfélszáz évvel ezelőtt. Kik voltak a megyei olvasótársaság leghűségesebb kölcsönzői? Berzsenyi Dániel, Xantus Ignác, Somssich Pál, Madarász József, Szokolay Dániel, Mocsy Antal és János, Nagy Lajos. A leghűségesebb kölcsönző Berzsenyi Dániel volt. Ismeretes körülmény: milyen nehezen tudott Nikláról gyakori betegsége miatt megmozdulni. Hatalmas lelkierő kellett ahhoz, hogy sok családi gondja, gazdasági bajai (földjei több napi járásra: Niklán, Gombán, Polányban és Vas megyében) és gyakorta fellépő súlyos betegsége ellenére szinte kéthavonkánt vállalta a csaknem 50—50 km-es niklai—kaposvári kocsiút nehézségeit. Mindezek ellenére gyakran megfordult a megye székhelyén és ezeknek az utaknak minden egyes alkalommal a könyvtár volt a végső célja. A protocollumba sajátkezű bejegyzései és aláírásai bizonyítják, hogy mit kölcsönzött ki az olvasószobából? Aláírásai mögötti rovatbejegyzések pedig azt bizonyították, hogy a kölcsönzési díjat minden egyes alkalommal lerótta. Ha csak egyetlen napra jött is a megye székhelyére, első dolga a kölcsönzött művök hiánytalan visszaszármaztatása volt. Visszamaradt könyvadóssága soha sem volt. Mit kölcsönzött rendszeresen Berzsenyi az olvasószobáfoól? A magyar és a német Minerva, a Tudományos Gyűjtemény, a Jahrbücher der Literatur, a Jahrbücher der Geschichte und Staatskunst, az Ausland, a Litteratur Zeitung, a Land und Seeresen és a Morgenblatt legfrisöbb számait. Utolsó kölcsönzése halála előtt 23 nappal történt, 1836. január 22-én. Nyilván hirtelen halálthozó bajnak kellett fellépnie ahhoz, hogy a 60 esztendős költőt utolsó kaposvári könyvtári útja után, 23 nap múlva, a niklai temetőbe kísérjék. Utolsó kölcsönzésekor a Tudományos Gyűjtemény 1835. évi márciusi és júniusi, a Land und Seereisen 1835. évi februári és a Német Minerva 1835. évi júniusi számait vette magához. A folyóiratokat családja még ugyanazon év szeptember 16-án visszaszolgáltatta a könyvtárba. Berzsenyinek az Olvasó Társaság is szívügye volt. A könyvtár élete utolsó éveiben hatalmas munkakedvében láthatta a költőt. 1833-ban két nagyobb lélegzetű tanulmányt írt. Az egyiket esztétikai nézeteiről: a Poétái harmonisticát, a másikat népünk sorskérdéséről: A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól, amelyben a „helyes földoszlat”, a tagosítás, a szövetkezés és a népnevelés elengedhetetlen szükségességét és korszerűségét hangsúlyozta s amely a Széchenyi megindította nemzetépítő programja adott igenlő válasza ils volt. Jelentős tanulmányához a forrásokat a könyvtár folyóirataiból merítette.17 235
