Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

lány hálózatot, a 170,9 km-es úthálózatot, amelyből 46,9 km (27,4%) a burkolt út, valamint a rendszeres köztisztasági tevékenység által kezelt 460 000 négyzetméter területet, melyet az 5-ik ötéves terviben további 80 000 négyzetméterrel akarnak növelni.

* * *

Lezárásul még valamiről szólnunk kell a ma és — különösképp — a holnap balatoni fürdőkultúrájával kapcsolatban. E fürdőkultúrának az elért szintjét, s magát az üdülőterület bázisát, mint természeti tényezőt már védeni kell a mennyiségi növekedés tendenciája ellen. De védeni kell a tavat magát a felt ölt ődés, a feliszapolódás, a tóba hozott hordalékok, a hullámzás és a jég által a partokból elrabolt anyagok, a Tó környezetéből származó rothadó növényi anyagúk, ipari szennyvizek stb. ellen is, amelyek következtében az 1900—1960 közötti mederfelvételek szerint a feltöltődés mértéke 0,7—7 mm között mozog. Mindez — még a legkisebb érték is — az alig 3—4 méteres mélységű tónál, amely egyik legfőbb értékét a sekélységével összefüggő melegvizének köszönheti — sok kárt okozhat, az elmocsarasodást, az elnádasodást, az elhínárosodást elősegítve. A tóvédelem így jelentős anyagi áldozatokat követel a mi korszakunktól: a part- védelem, a vízháztartás és a feliszapolódás elleni védekezés tekintetében.

Az utóbbi esztendőkben — lásd a sajtó egyre türelmetlenebb híradásait — a Balaton teherbírását már jóval felülmúlóan olyannyira elözönlik a hazai és a külföldi fürdővendégek, hogy e túlzsúfolt viszonyok közepette: a közműellátottság hiánya és a pusztítóan sok fertőző szennyvíz beömlése súlyos és végzetes veszélyeket rejthet magában. Mindezt tetézik a tavat körülvevő ipari és mezőgazdasági üzemek ártalmas szennyvizei, amelyek a csapadékvizekkel, a folyókkal, a patakokkal, az árkokkal, a csatornákkal, a gyom- és rovarirtó mérgekkel, az állattenyésztő telepek nagytömegű hígtrágyájával együtt, s a különféle műtrágyákkal kerülnek a Tó vizébe.

A fürdőkultúra szocialista korszakának a második felében a partmenti községek és fürdőtelepek túlnépesedése így dörömbölve sürgeti az infrastruktúra, a kommunális ellátottság elodázhatatlan programjának a megvalósítását. Nem lehet már büntetlenül tovább szennyezni a vizet, a szennyvízcsatornadaálózat kiépítésével már a Tó környezetvédelmének az egyensúlyát is biztosítani kell.

Ez a program hazai üdülőforgalmunk növekedése és biztonsága szempontjából is kötelez bennünket, de hatványozottan kötelez gyermekeinkért és külföldi vendégieink biztonsága érdekében is, hisz korszakunkban a Tó üdülőövezetének hazai vonzáskörzete már régen átalakult közép-európai körzetű üdülőterületté.

Míg 1937-ben, a külföldi üdülővendégek utolsó békeesztendejében 5886 volt a számuk a déli parton, a belföldi üdülővendégek 11,22%-a, addig ez az arány ma már jóval magasabb, a belföldi üdülővendégeknek több mint a 77,94%-a. (A Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalához tartozó egységekben és fizetővendégszolgálati szobákban — 1976-ban a belföldi üdülővendégek száma 154 450 volt, a külföldieké pedig 120 382.) Abszolút számban — a külföldi turistaforgalom állandó növekedése miatt — 1973221