Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

ban a két nyári hónapiban már 500 000 fő külföldiről beszélhettünk a Tó üdülőkörzetében. (Egyébként 1973-ban a 3,8 milliót elérő külföldi turis­taforgalom 3 legfontosabb üdülési idegenforgalmi területei: 1. Budapest (46,3%), 2. Balaton (18,2%), 3. Duna-kanyar (2,3%) voltak.) Ez a túlzsúfoltság a déli part legfontosabb üdülőhelyein a nemzetközi idegenforgalomban máris jelentős ellentmondást okozott, amelyet nap mint nap észrevenni az idegenforgalom mennyisége és minősége közölt. A tisztaság és a higiénia hiánya, a gyakran alacsony szintű szállodai, vendéglátói, kereskedelmi és szolgáltatóipari színvonal, a partok és a strandok elhanyagoltsága, a településkultúra alacsony szintje már-már azt jelzi a számunkra, hogy a mennyiségi növekedésnek gátat kell vetnünk, sürgetve a tó védelmét és partjain: az üdülők védelmét, hiszen a jelenlegi körülmények között már az üdültetést, mint a munkaerő regenerálódásá­nak a biztosítását iis veszélyben levőnek kell tekintenünk. Ez a település­kultúra és struktúra már aligha tudja befogadni a Balaton-fejlesztés 20 éves tervének utolsó évtizedében: 1970 és 1980 között újabb 62 200 fővel, mint maximális létszámmal való megemelésének (15,25%) a tervezését, hálsz már az 1960 és 1970 közötti 15,2%-os növekedés is jelentős nehézség get okozott e települések népesség-agglomeriációjiában. Kétségtelen, hogy a Tó és vidékének hatalmas gyógyereje a munka­erő regenerálódásának a csökkenése irányába mutat a túlzsúfoltságával, a naponta bosszantó ellátási és szállítási nehézségekkel, a tercier ágazatnak a szolgáltatással való megbirkózni nem tudásával, a szemétlerak ó-hely ék­nek már-már a közegészségügyet veszélyeztető voltával. Valóban megol­dás után kiált az utolsó órában az elszúnyogosodott, az ellegyesedett, az elszemetesedett és az elpiszkosodott Tó és környéke. Az elmondottakat figyelemve véve a Tó körüli tennivalók imperatí­vuszai a következők: 1. A kommunális infrastruktúra századfordulóig tervezett programjá­nak nagy nemzeti beruházásként való előrehozása. Így határozott Somogy megye Tanácsa is a 126/1977. VB. sz. határozatában, amelyben a környe­zetvédelem és a Balaton-part fejlesztése, a szennyvíztisztítás és elvezetés gondjainak sürgős megoldását igényelve felkérte az Országos Vízügyi Hi­vatalt, hogy gyorsfiejlesztési programmal segítse e kérdés megoldását. A csatornázás és a szennyvíztisztítás elmaradott voltára utalnak azok az adatok, amelyek szerint a déli parton a IV. ötéves terv időszakában pusz­tán csak 7 településen 65,1 km csatornahossz és 15 910 m3/nap szennyvíz­tisztító-telepi kapacitás állott rendelkezésre a megyében. 2. A parti vizeik és üdülősáv tisztántartásával, a tó környezet-biológiai egyensúlyára is kell törekedni! (szúnyogtalanítás, gyomtalanítás, portala­nítás, szeméttelenítés stb.) 3. A Kis-Balaton szűrő funkciójának a visszaállítása. 4. Az üdülőövezet mögé vissza kell szorítani a mezőgazdasági és az ipari, kereskedelmi, a hűtőipari, a szállítóipari és a köztisztasági üzemek és vállalatok elhelyezésének az övezeteit. 5. A tercier ágazat „törzsgárdásításá”-val egyidőben az ágazat tovább­képzését, munkaközvetítését és szövetkezetesítését is kívánatos megoldani. 222

Next

/
Oldalképek
Tartalom