Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
A somogyi bizottságban balatoni érdekeltségű tag mindössze csak 12 volt (a déli parti településék lakóiból senlki sem volt tagja!), valamint — hivatalból — a 3 érdekelt Tó melletti járás főszolgabírója és tisztiorvosa, a Veszprém megyei bizottságban már 41 balatoni érdekeltségű tag volt, a Zala megyeiben pedig 18. Ez utóbbi volt talán a legaktívabb a Tó szépségeit propagáló előadások tartásában. * * Ahogy a fürdő- és az üdülőélet egyre otthonosabbá vált a Tó környékén, úgy terjedtek el a régióban a szabadbani sportok, elsőrenden a vízisportok. A vízisportok közül — a Balaton legszebb sportjának: a Széchenyi István á'ital életre hívott — vitorlázásnak igen jelentős tábora volt a déli parton is (Boglár, Lelle, Siófok). Balatonföldváron pedig évente nemzetközi vitorlásversenyeket is rendeztek. A fürdőegyesületek közül — a zamárdi — az ifjú vitorlázók nevelésével is foglalkozott. A versenyvitorlázásnak híres egyesületei között feltétlenül említenünk kell a sportág meghonosításában és népszerűsítésében az 1860-ban alapított Balatoni Jacht Klubot (1912-ben újraalakították), az 1882-ben alakult Balaton Egyletet és az 1884-ben életrehívott Stefánia Jacht Egyletet, amely a meghonosítója volt a téli jégvitorlázásnak a századforduló előtti évektől. 1882-ben zajlott le az első balatoni vitorlásverseny a Tó tükrén, Közép- Európa egyik legszebb jachtversenypályáján. A sportág irányítását, az ösz- szes egyesület egybefogásával, az 1929-ben alakult Magyar Vitorlás Szövetség vette a kezébe. De az evezésnek is voltak hódolói a déli parton, noha a gyakran hullámzó Tó vize nem nagyon kedvezett e sportágnak. Bár a vitorlázás is exkluzív sportnak számított, mégiinkább — azonban — a drága és költséges motorcsónakázás és a vízirepülés. A fürdőhelyeken pedig a teniszversenyek voltak a legnépszerűbbek a századforduló óta. Versenyuszodák hiányában — mindmáig — az úszásnak — az eseményszámbamenő bala- tonátúszó versenyen kívül — nem volt hagyománya a Tó mellett. A tó körüli utakon az autózás, a motorkerékpározás, s a kerékpározás — az utak nagy forgalma miatt— nem tudott kifejlődni. A téli sportok közül pedig a századfordulón divatba jött fakutyázás, korcsolyázás és vitorlás szánkózás voltak a legnépszerűbbek a déli parton. A Tó melletti sportprogramókban, amelyek 1935-től már a nemzetközi sporthét keretében kerültek megrendezésre, a teniszversenyek mindig jelentős szerepet játszották. Gömbös Gyula miniszterelnök a sporthét programjára az alábbi sportágakat tűzette: 1. vitorlázás, 2. motorcsónakverseny, 3. teniszverseny, 4. autóverseny, 5. lovasmérkőzések. 6. Balaton-át- úszás, 7. vízipoló, 8. galamblövészet, 9. pentatlon és 10. autószépségverseny. A sporthétnek, amelyet a hazai sajtó valamiféle provinciális giganto- mával szeretett „balatoni kis olimpiásznak” nevezni — 1941-ben már 893 versenyzője volt — közülük csaknem 200 külföldi — s 43 000 nézője. A sporthét műsorához szinte semmiféle kulturális program nem párosult, 198
