Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

Nemcsak a helytartótanács tartott ki makacsul eredeti álláspontja mellett azzal, hogy megtagadta kezdetben a nyilvánossági privilégiumot az iskolától, hanem a megye is makacsul ragaszkodott iskolaalapítási szándékához. A kérelem után — annak nyomatékaként — már a városban 1806 novemberében megnyitották a három grammatikai osztályból álló „pedagógiumot”.

A helytartótanács ellenállását látva a megye és a város vezetői, főképp Vály János („ki az iskolák dolgában másoknak esze és lelke volt”), iskolafenntartó mecénások után néztek. A két nagy szerzetes rendre: a benedekrendiekre és a piaristákra gondoltak mindenekelőtt, mint iskola- fenntartókra, akiknek igen tekintélyes birtokaik voltak a megyében. Az. iskoláért való újabb argumentálás így azzal a javaslattal állt elő a helytartótanácsnál, hogy „méltóztasson kérésünkre benedüktinusokat küldeni és rendelni, kik ezen kaposvári iskolákban az ifjúságot oktatnák, annyival is inkább megérdemelné azt ezen vármegye azon tekintetből is, minthogy a benediktinusok szerzete ezen a megyénkben nevezetesebb, és nagyobb jószágokkal bírnának és tőlünk, azon kívül, az dézsmának árendá- ját is vennék”.-8

A benedekrendiekkel alig juthattak túl a kezdeti lépéseken a tárgyalások, a piaristáktól azonban — a városi tanácsbéliek, de a megye vezetői is — már joggal remélhették a komolyabb tárgyalásokba való bocsátko- zást, noha csak a harmadik felterjesztésükre reagált a rend főnöke. Pedig friss volt még az új egyházi földesúr adománylevele is, amellyel 1807. július 10-én — a gimnázium induló évével csaknem egyidőben — I. Ferenc a székesfehérvári kusztodiátus 25 000 k. holdját adományozta a kegyes tanítórendnek. Így vált az „áhitatos oskolák szerzete” a vármegye 1807. november 4-i közgyűlésén a megye egyik igen tekintélyes földesurává (a megye területén a rendnék 16 706 kh. birtoka feküdt), a Rendet, három nap múltán már — Egerváry Ignác rendfőnök személyében — ünnepélyesen birtokába is iktatta a vármegye.

Már 1811-ben is háromízben sürgette a megye a helytartótanácson keresztül a Rendet a feltételek megszabására. A planum végre is elkészült 1812. február 13-ára, amely 7 pontban körvonalazva szabta meg azokat a teljesíthetetlen feltételeket, amelyek végül is Bolla Márton provinciális megfogalmazásában jutottak el a megyéhez.

A terv magyarázataként látott napvilágot a rendfőnöknek 1812. február 14-én Pestről datált levele is, amelyben szükségét érezte a város csalódottságának az eloszlatására annak a megfogalmazását, hogy a Rend csak azért, mivel birtokos a vármegyében, nem fogja önmagát „fundálni”. Iskolát szerzetesi kollégium vagy rezidencia nélkül amúgysem vállalhat magára a Rend — írta — s mindazt az áldozatot, amelyet a megye, főképp a város vezetői igen nagynak és jelentékenynek tartanak, mindaz — lényegében — igen csekély és jelentéktelen a Rend szempontjából. Azonnal világossá vált ebből az álláspontból az a tény is, hogy a kanizsai gimnázium mellett a kaposvári soha nem érdekelte komolyan a piaristákat, tudván azt, hogy a város és a megye római katolikus környezetében aüg támasztható a Renddel szemben olyan misszionáriusi kötelezettség, mint — mond19