Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
reimet támogatva tovább küldötte a címzettekhez. Egyszóval: a mezőváros is akarta a magasabbszintű iskolát: a gimnáziumot a falai között. Úgy nyithatta csak meg a megye 1806-ban a három grammatikai osztályból álló „pedagógiumának” a kapuit, hogy az első grammatikai osztállyá a város nemzeti iskolájának a harmadik osztályát léptették elő és ehhez kapcsolták a két újonnan felállított grammatikai osztályt, illetve a negyedik osztályt 1810-től kezdve, alapját vetve meg ezáltal a kisgimnáziumnak az 1812 és 1817 közötti esztendőkben. A kisgimnázium 1817-ben már megnyithatta ötödik és hatodik osztályát is, belépve általuk a nagygimnáziumok sorába. A megye és a város együttes érdekeltségét bizonyítja az iskolák közös első igazgatójának: Varga Istvánnak, a filozófia és az orvostudományok doktorának a személye is, aki 1802-től csak a nemzeti iskolát igazgatta, 1806-tól 1816-ig pedig már a „pedagógiumot”, illetve a kisgimnáziu- mot is. Kezdetben tehát az összes kaposvári iskolákat Varga István igazgatta, az összes iskolák pénzalapjait pedig Vály János kezelte. Csak 1812- ben, a nyilvánossági jog megadásának az esztendejében különítették el egymástól a kétféle iskolai pénzalapot, úgy azonban, hogy ettől kezdve a város lett — hivatalosan is — az első grammatikai osztály tanítójának a patrónusa egészen 1846-ig, amikor végképp a megye vált az egész gazdájává. De a megye és a város együttműködésére utalt az a tanácskozás is, amelyet Vály János hívott egybe — 1812. szeptember 2-án — a privilégium megérkezése előtti hetekben. Ezen a tárgyaláson, amelyen személyi és anyagi javak tekintetében is kardinális döntések születtek, nemcsak a tanári kar vett részt, hanem a megye és a város hatósága is, ez utóbbit Virág Imre városbíró, Várady Márton és Perakovics Péter városi esküdtek és Adorján Imre városi jegyző képviselték.26 A helytartótanács 1806. augusztus 18-án kelt 15 693. sz. leirata — „reflexe ad instantiam communitatis oppidi Kaposvár Gimnasium pro juventutis institutione in sui gremium induci supplicantis”, amelyet a város 1806. június 11-én terjesztett fel — igen lehangolta a megye vezetőit is. Az elutasítás nemcsak azért fájt a megye és a város vezetőinek, mivel arra figyelmeztetett, hogy a „tudományok fundusa” súlyos terhekkel és kötelezettségekkel jár együtt, azaz a tanulmányi alap túl van terhelve, hanem főképp azért, mivel azt is leszögezte, hogy nincs is szükség a kaposvári gimnáziumra, hiszen a szomszédos megyékben: Kanizsán, Pécsett, Veszprémben és Szombathelyen megfelelő iskolák vannak. ( .......nec adest tanta n ecessitas introducendi ad Kaposvár novi gymnasii, cum in vicinia cete- roquin Canisae, Quinqueecclesiis, Veszprimii, Sabariae gymnasia praeexistant.”)27 Az elutasításba nem lehetett belenyugodni s 1806. október 7-én már újra kopogtattak a megye vezetői a helytartótanács ajtaján, szüntelenül érvelve annak figyelembevételéért, hogy „ezen tágosan kiterjedt megyénkben sehol sem lévén iskoláink, azon helyek pedig, amelyek a K. Parancsolatban (azaz a leiratban) megneveztetnek utasítás végett, hogy ottan oktatnánk gyermekeinket, tőlünk messzebb esvén, kénytelenítetnénk magzatjainkat nagyobb költséggel messze földre vinni taníttatás végett”. 18
