Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

A fürdővendégek számának kb. ötszörös, a kiadó szobák számának a tízszeres növekedése mellett — a vizsgált másfél évtized alatt — aligha lehet szó nélkül elmenni. A fejlődés ilyen gyors növekedése nemcsak a századforduló évtizedében fellendülő villa- és nyaralóépítkezésekkel volt összefüggésben — 'különösképp Fonyód, Balatonboglár, Balatonlelle, Bala- tonszemes és Siófok nagyléptékű fejlődésében —, hanem az intézmények, a szállodák, a vasútállomások, a kikötők, a fürdőtelepi strandok stb. építésével is.

A trianoni békekötés után hazánk számos klimatikus gyógyfürdőhelye került az utódállamok kezébe. E körülmény ugrásszerűen megnövelte a Balaton utáni érdeklődést, a Tó-parti nyaralók és villák számának a növekedését. De a világháború után még — a nehéz gazdasági viszonyok között fellendült építkezések is — kedveztek a Tó körüli villák számibeli növekedésének. Míg 1921-ben csak 1960 villa volt körös-körül a Tó partján, 1927-ben már 3236, 1937-ben pedig 6828, s ez a szám 1941-ben 8000-re, két évtized alatt tehát a négyszeresére növekedett, a lakosság pedig csaknem a másfélszeresére, az 1920-ban élő 67 500 lakosságszámról — az 53 part menti községben — 1960-ban már 99 161-re emelkedett.

Ekkorra már a Tó körüli törvényhatóságoknak, főképp azonban a kormányzatnak is gondolniok kellett a Balatonnal kapcsolatos különleges jogállású hatósági szervezetek kiépítésére és a Tóval összefüggésben speciális jogszabályok alkotására és végrehajtására. „A Balaton mentén felmerülő teendőik ellátására” miniszteri biztosként, elsőként Siipéki Balázs Béla, Zala megyei főispánt nevezte ki a földművelésügyi miniszter a belügyminiszter hozzájárulásával. Somogy törvényhatósága a kinevezést a 352/1916. kgy. sz. határozatával hagyta jóvá az első világháború derekán. Zala kezdeményezésére a megye 820/1920. kgy. sz. határozatával Balatoni kultuszdíjat is alapított szabályrendeletével, amelynek heti 25, illetve 12,50 koronában történő megállapítását 1921-ben már mérséklendőnek tartott. (22 1921. kgy. sz.)

A 4995/1921. ME sz. rendelet a Balaton-kultusz egységes irányítására és fejlesztésére azonban már kormánybiztost nevezett ki a megye akkori marcali, lengyeltóti és tahi járásainak a déli parttal érintkező területeire, 12 feladatkört írva elő a számára. (1. partszafoályozás, 2. mocsaras területek lecsapolása, 3. ivóvíz csatornázás, világítás, 4. erőművek létesítése, 5. közlekedési utak építése, 6. tavi közlekedés, 7. parcellázások, építkezések, 8 üdülő- és gyógytelepek létesítése, 9. parkosítás és fásítás, 10. olcsó élelmezés, 11. ipartelepek létesítése és végül 12. a testedzés és a sport.)

A Balaton-kultusz szószólójaként tevékenykedett az 1921-ben megalakult Balatoni Társaság is, amely irodalmi, művészeti és tudományos egyesületként a kormányzathoz közelálló közéleti tényezőkből állította össze testületi tagságát a fővárosban. Fővédnökei között olvashattuk Festetics György herceg nevét, védnökei között pedig Bethlen Istvánt, Keresztes- Fisoher Ferencet, Hóman Bálintot, Virág Ferenc megyés püspököt stb. Elnökévé József Ferenc főherceget, társelnökévé pedig Herczeg Ferenc írót választották. A társaság szakosztály-elnökeinek a sorában már kiváló szakemberek névsorával találkozhattunk (Lóczy Lajos, Csók István, Chol- noky Jenő, Bakay Lajos, Thoma József stb.)

188