Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

Az említettéken kívül még számos más országos egyesület is zászla­jára írta a Balaton-kultusz ápolását. Közöttük említhetjük az 1890-ben alapított Dunántúli Közművelődési Egyesületet, az 1888-ban alakult Ma­gyar Turista Egyesületet, az 1906-ban alakult Országos Gyermekvédő Li­gát, amely 1939-ben a Gyermekszanatórium Egyesülettel bővült, az 1932- ben alapított Magyarországi Kárpát Egyesület Karafiáth Jenő székesfővá­rosi főpolgármester elnöklete alatt működő balatoni osztályát, a Várme­gyék és Városok Országos Mentőegyesületét, amely 1927-ben kezdte meg működését a Tó körül, az 1936-ban alapítottt Balatoni Gyümölcstermesz­tők Egyesületét, de említhetnénk még a Magyar Földrajzi Társaságot, a Magyar Automobil Clubot, a Magyar Cserkészszövetséget, a Magyar Tou­ring Clubot, a Magyar Természettudományi Társulatot, s a Baross Szövet­séget. Az 1929. évi XVI. te. és a 2820, 1931., valamint a 7590/1933. évi ME sz. rendeleték alapján a Balatoni Intéző Bizottság lett — 1928-tól — a Tó pártja mellett fekvő gyógy- és üdülőhelyek ügyeinek az egyeséges irányí­tója. Az intéző bizottságnak a hatásköre és illetősége nemcsak a tómenti gyógy- és üdülőhelyekre terjedt ki, hanem mindazon területekre is, ame­lyek a partvonaltól számított 3 krn-en belül feküdtek a Tó mentén. Ily módon egyesítette egységesen magába mindazokat a szerveket, amelyek intézkedésre voltaik jogosultak a belügyi kormányzat fennhatósága alatt, egyszerre lévén véleményező testületé a kormányzatnak csakúgy, mint az akkor még három megyei törvényhatóságnak. (Somogy, Veszprém és Zala megye.) Működésének sommázataként sok-sok adatot idézhetnénk az 1940-ben megjelent Balatoni könyvből, az intéző bizottság hivatalosnak is tekint­hető kiadványából. A legtöbb kül- és belföldi vendéget fogadó fürdő­helyek 1939-ben a déli parton az alábbiak voltak: A bel- és külföldiek Az eltöltött éjszakák A bel- és külföldiek Az eltöltött éjszakák száma száma Balatonlelle 9489 107 732 Siófok 6703 78 979 Zamárdi 6483 159 301 Boglár 5276 115 691 A balatoni idegenforgalom az 1937-es esztendőben érte el a tetőfokát egy-két divatos déli parti fürdőhely kivételével (Lelle, Siófok), 1938-tól azonban a külföldi nyaralók száma már katasztrofálisan kezdett csökken­ni. Míg 1937-ben még 5886 volt a külföldi üdülővendégek száma a déli parton (11,22%), ez a szám 1943-ban már csak 396 volt. A visszaesés a háborús esztendők következménye volt, különösképp akkor, amikor a hit­leri Németország korlátozó rendelkezéseket léptetett életbe a külföldre utazó fürdővendégekkel szemben. Még 1938-ban a külföldi üdülővendégek száma a déli parton Siófokkal, Szabadival és Fonyódligettel együtt 3511 volt, az összes ugyanazon évi belföldi fürdővendégek számának (46 588) 7,53%-a. A külföldi vendégek részesedési sorrendje ebben az esztendőben: Siófok (1521), Balatonföldvár (530), Balatonlelle (479) voltak. 1939-ben már e fürdőhelyeken is 586-ra, 343—362-re esett vissza a külföldi vendé­189

Next

/
Oldalképek
Tartalom