Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
törekvés is jelentkezett a falai között. Az egyik igény a mezővárosé volt, a másik pedig a nemesi vármegyéé: Kaposvár megyeszékhellyel. A mezőváros igénye, mint autochton törekvés — gazdasági alap hiányában — csak a három osztályos nemzeti iskoláig jutott el, amely a kisvárosi polgár, a mesteremberek és kereskedők gyermekeinek a nevelésében volt nélkülözhetetlen a számára. A megyei nemesség igénye azonban már jóval több volt ennél, gimnáziumot akart létrehozni saját gyermekei, de a magasabb képzettségre törekvő polgárság fiai nevelésére is. Lényegében tehát Kaposvárott két különböző előjellel, de azonos célokat szolgáló kulturális törekvésnek lehettünk a tanúi, mindkét törekvés a polgárosodás jegyében végezvén el munkáját. Míg azonban a helyi polgárság csak a nemzeti iskoláig jutott el, úgy azonban, hogy annak segítségével az induló gimnázium kezdeti hiányosságait is pótolta, addig a nemesi igények már Kaposvár székhellyel gimnázium kiharcolásán, majd könyvtár alapításán fáradozhattak. Míg Kaposvár mezőváros polgárait a megyeszékhelyi lehetőség vágya fűtötte a kulturális törekvéseiért való áldozatvállalásában, addig a megyei nemesség sem akart lemaradni — főképp jobbjaiban nem — más megyék áldozatos középiskolaalapító tényezőitől, ha megkésett szándékait a kezdetben nem is koronázta siker. A századforduló első éveire azonban már véglegesen kitapinthatok voltak az új gimnázium alapításának igényei Kaposvárott. Alapítását ekkor már a vármegye is mind hangsúlyozottabban követelte. Nem véletlenül adta országgyűlési követei részére 1802-ben azt a 8. számú utasítást, hogy ne egyezzenek bele a pécsi akadémiának Győrbe történő áthelyezésébe, mivel az „ezen még gimnáziummal sem rendelkező megyétől” nagy távolságra esik és így az ország egész déli vidéke akadémia nélkül maradna: — különösképp Somogybán, „melynek keblében nincsenek iskolák, nagyon terhes lenne az ifjúság neveltetése, taníttatása”. Az 1811— 12-es országgyűlésre sem ment üres kézzel a két megyei követ: Somssich Miklós megyei főjegyző és Jankovich Ferenc táblabíró. A megye „kívánalmai” közül már két iskola ügyét is gondjaikra bízták: 1. a kaposvári gimnázium részére a privilégium kieszközlését, 2. valamint a Mária Terézia által 1776-ben, akkor még a segesdi gimnázium javára ajánlott évenkénti 600.— Ft kifizetésének a szorgalmazását.2/* Mindez valóban foggal és körömmel sürgette a gimnázium ügyét, még annak árán is, hogy a mezőváros nemzeti iskolájának a harmadik klasszisát mielőbb át kell adnia a középiskola megerősítése érdekében, hogy a „zsengéjében lévő kaposvári gimnázium” nyilvánossága érdekében mielőbb kiharcolható legyen a királyi privilégium. Jóllehet nem a mezőváros volt az alapítója és patrónusa a gimnáziumnak, mégis aligha mehetünk el szó nélkül azon törekvés mellett, amely a nemzeti iskola után a latin iskola „béhozatalának” az ügyét sem vette le a napirendről. Ezért írta a város — 1793. október 3-án — „kettőért könyörgő” levelét is a megyéhez. Az egyik kérése az volt, hogy támogassa a megye a földesúrnál a vendég- fogadó ház árendába való átengedését iskolaépület céljára, másik pedig az, hogy támogassa a helytartótanácsnál a „megígért oskoláknak a reánk következő oskola esztendőre leendő béhozásában” a várost.20 A megye a kéSo, Lom,. . ~yei 17
