Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

nek a terhére kellett ráépíteni a város és az egyház vezetőinek a hajdani népiskola helyére lépő nemzeti iskolának a fenntartási gondjait.

Tulajdonképpen Mitterpacher Dániel, Mária Terézia pécsi tanfelügyelője már 1779-ben kezdte puhítani a mezőváros vezetőit, hogy az elemi oktatás új rendszerét fogadják el, s a régi elemi iskola helyett a három tanerős és a három tantermes új nemzeti iskola mielőbb felállítódjék. A csaknem nyolc évig tartó agitáció végre is meghozta a kívánt eredményeket. Kaposvár mezőváros szerződést is kötött a pécsi iskolamegye királyi inspektorával a „megjobbított tanítás módgyának” a bevezetésére, azaz a nemzeti iskola megalapozására. Az 1787. február 8-án a szerződést aláíró Golits József mezővárosi bíró egyetlen indokot tartott csak a szeme előtt az aláíráskor: „Nevezetes városunknak, nemes Somogy vármegyében lévő elsősége és a tanulandó gyermekek száma magával úgy hozza, hogy az oskolák nálunk klasszisra terjedjenek.'1'1 Az osztott iskolára vonatkozó szerződést a város vezetői Szűcs László főszolgabíró és Vály János jelenlétében írták alá.

Nehéz sors várt az iskolára a szerződéskötés után. A város csakhamar rádöbbent arra, hogy pusztán csak a szegényebb polgárai nyitották meg adakozásra az erszényeiket. A földesúr csak naturáliákat biztosított, nem járt el különbül a megye sem, amely lényegében otthonát soha nem érezvén a város falai között, csupán csak közvetített a helytartótanács és az iskolai hatóságok között. A város megcsalatva érezte magát, mint akire ráerőszakolták a fenntartás minimálisnak egyáltalán nem mondható költségeit, ezért szakadt ki a város vezetőinek szájából az elhamarkodott vélemény is, hogy még a gyermekeiknek sem járt semmi haszonnal az iskola felállítása, amelynek ráadásul még a tanítóit is kivette a megye a hatáskörükből.

Az új típusú nemzeti iskola nem volt népszerű a megye előtt sem. Népszerűtlenné válásában jelentős szerepet játszott, hogy benne a német nyelvnek az erőszakolását látta a megye. Ezt az ellenszenvét a megye nem is rejtette véka alá. Amikor a mezőváros illetékessége alá visszahelyezte a tanítókat, ugyanakkor közgyűlési rendelettel írta elő a megye valamennyi iskolája számára a magyar és a latin nyelven: azaz a „régi módon” (more antiquo) történő tanítást.

Noha a megye ezt a határozatát még az új uralkodó idején is fenntartotta a helytartótanáccsal szemben, mindazonáltal a nemzeti iskola nem szüntette be működését a mezővárosban. S ha végső soron — nem is oldódott meg az iskola minden ügye, sorsának a tovább alakulása teljesen ösz- szefonódott az alapítandó új gimnázium sorsával, miután annak megnyitása előtt véglegesen rendezni kellett a mezővárosi nemzeti iskola ügyét. A megye is így látta, amikor közgyűlési jegyzőkönyvébe foglalta álláspontját: „Ut antequam ad tractatum cum statibus de erigendo in gremio comitatus huius gyamnasio descendat, declaretur, hoc non aliter fieri posse, quam si pius scholae nationales et vernaculae in sede gymnasii cum tribus classibus constituantur et dotentur.”23

A feudalizmust felbontó árutermelés folyamata a kései feudalizmus utolsó félszázadának a fordulóján egyre központibb szerephez juttatta a megyeszékhelyi mezővárost. Ennek következtében már kétféle kulturális

16