Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 4. Xantus Jánosról Csokonyavisonta népének

ja, s magát s János nevű fiát beiktassák a megyei nemesek lajstromába. A csíki, a gyergyói és kászoni székelyszék nemesi testimoniálisa (bizonyságlevele) kétséget kizáró módon igazolta csiktapolcai Xantus Ignác nemességét. így a Széchenyi István birtokolta csokonyai uradalom „fiskális ordimáriusá”-t — fiával együtt — a Tripartitum 3. §-a, s a Diploma Leopol- dinum 4. §-a szerint 1830. április 20-án, 1398. szám alatt felvettek a nemesek lajstromába. Az 1833-as nemesi lajstrom szerint az uradalmi ügyésznek két gyermeke volt, a 7 éves Nepomuki János és a félesztendős Gyula. A család nemességének kihirdetése ellen — olvashatjuk a proto- collum instantiarumban 1398/1830. száma alatt — a vármegye ügyészi hivatala semmiféle ellenvetést nem tett.

Az uradalmi ügyész csakhamar közismert emberré vált a megyében. 1833. augusztus 21-én már a babócsai járás statáriális bíróságba delegált táblabírája, amely tisztséget 1836 júniusától már a szigetvári járásban is betöltötte. 1837. augusztus 1-től pedig a megyei gazdálkodó választmány tagja, 1838-ban már gr. Schmidegg János ügyészi megbízatását is magára vállalta.

Xantus Ignác és Szidnay Teréz fia: János, tehát 1825. október 5-én született Csokonyán. Az 1843-as nemesi lajstrom 17 éves tanulóként vette számba, a 46-os összeírás pedig már 20 évesnek tüntette fel és gyakornoknak. Jogi tanulmányainak befejezése után nyilván a familiáris jogászi környezet adta meg az alapot ahhoz, hogy — praktizálni kezdés előtt — közszolgálatot vállaljon magára. A fiatal tehetséges gyakornokra a megye is csakhamar felfigyelt, s már az 1846. április 30-i megyei nagygyűlésen, Sárközy Miklóssal együtt, tiszteletbeli megyei aljegyzővé választották. Az édesapa megyei rangja is csakhamar emelkedett, s házingatlant vásároltak Kaposvárott, s ugyanezen év augusztus 1-én szavazattöbbséggel a büntetőtörvényszék táblabírájává választották.

A következő esztendőben apa és fia is jelen volt az 1847. november 2-i nagygyűlésen, ahol is nemsokára a megyei levéltár rendezésére meghirdetett pályázatra jelentkeztek.

Amikor Somogy vármegye a Pesti Hírlapban, majd a Budapesti Híradóban nyilvános „csődöt” (azaz pályázatot) hirdetett a megye levéltárának a rendezésére: 9 pályázó jelentkezett a munka elvégzésére az illetékes választmánynál. Az utolsó, a 9. jelentkező, 1847. július 30-án Xantus Ignác ügyvéd volt. Pályázatának harmadik pontjában bejelentette, hogy fiát maga mellé akarja venni segítségnek, mert csak így remélheti, hogy 8 esztendő alatt el tudja végezni a levéltár rendezését s az irományok 1846-ig való lajstromozását. A levéltárban lévő rendezetlen irományok számát 300 ezer darabra becsülté, s a rendezési munkákért 10 000 forintot kért a megyétől.

A sok pályázó közül a megye Szalay Józsefet és Xantus Ignácot bízta meg a rendezési munkálatok elvégzésével, akik nyomban el is kezdték munkájukat. A rendezési költségek előteremtésére 10 000 forintot vetettek ki a megye birtokosaira és a honorátioraira. A levéltár rendezéséhez szükséges költségek közadózásból való előteremtése azonban nem járt teljes sikerrel. A kivetett 10 232 forintból mindössze csak 4 174 forint gyűlt be a megye kasszájába, amelyet végül is a megyei bizottmány „szentebb oé158