Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 4. Xantus Jánosról Csokonyavisonta népének
lókra”: a „mostan veszedelemben forgó hazának segedelméül” egy évre kamatmentes kölcsönként ajánlott fel a szabadságharc céljaira. Roboz István írta meg a Somogy 1898. február 20-i számában: „Amikor Kossuth kamatos kincstári utalványok kibocsájtása érdekében kölcsönért fordult a vármegyéhez, az ország szükségleteinek rögtöni fedezésére a megye a levéltár rendezésére összegyűjtött 4 000 forintot ajánlotta fel erre a célra.” Hozzátéve nem minden malicia nélkül: „Bizony nem nagyon erőltette meg magát Somogy vármegye, mert ezen a pénzen Kossuth legfeljebb csak az ágyúkerekeket csepegtette meg olajjal, hogy sebesebben menjenek a csatába.” így a 24. órában megkezdett levéltári rendezéseket derékba törték a 48-as szabadságharc eseményei között, kimerülő megyei pénzeszközök és az elbuktatott polgári forradalom nyomába lépő önkényuralom. 1848-ban már Kaposvár választóinak a névsorában találjuk mindkettőjüket, akik háromszoros „képesség” alapján szerepeltek a névjegyzékben, mint háztulajdonosok, mint nemesek s mint ügyvédek. A város 1848— 49. évi adófőkönyvében 225. folyószám alatt pedig Kantus Ignácéval találkozunk, aki vármegyei adóra 16 Ft 24 kr.-t, városi adóra 15 Ft 15 kr.-t. boradóra 5 Ft 19 kr.-t, összesen 36 Ft 58 kr.-t fizetett évi adóként, amelynek utolsó részletét november 16-án már ki is egyenlítette. A rohanó 48-as események sodrában találkozunk még egy-két esetben az apával és a fiával. Az 1848. május 25-i bizottmányi ülésen rögtönítélő bíróságokat állítottak fel a megyében a „bujtogatók, a lázadók és a lází- tók” ellen. így lett Xantus Ignác is tagja a babócsai járás Siklósy Viktor elnöklete alatt működő rögtönítélő bíróságának. 1849. február 1-én pedig a megye császári biztosa: Xantus Ignácot a büntetőtörvényszék ülnökévé nevezte ki. A Czindery kinevezte ülnököt azonban 1849. május 14-én Nosz- lopy kormánybiztos csakhamar felmentette állásából. A kései kutató ezekben az esztendőkben látja az apa és a fia közötti életút kettéválásának a kezdetét. Az apa vármegyei tisztviselőként Czindery táborába sodródott, a gyermekek a szabadságharc bűvkörében Kossuthoz vonzódtak, Noszlopy kormánybiztost szolgálták. Biztos értesüléseink vannak a megyefőnöki iratokból, hogy Gyula öccse Noszlopy seregében, Füreden szolgált hadnagyként, Jánost pedig, miután hadnagyként a szabadságharc oldalán harcolt, 1849 februárjában Érsekújvárnál elfogták és Königgrätz várába zárták. A világosi tragédia után besorozták a 35. számú Khevenhüller gyalogezredbe és így távol hazájától, Pil- senben teljesített közkatonai szolgálatot. Édesanyja Kaposvárról kérte felmentését és a soproni katonai parancsnokság csakhamar meg is kereste Tallián János cs. kir. kormánybiztost és Hermann István kaposvári főszolgabírót kivizsgálás céljából: vajon nem volt-e valamilyen forradalmi szerepe a fiatal Xantus Jánosnak? A hazulról küldött nyomozati iratok — szerencsére — nemlegesek lehettek, aminek következtében 1850. október 2-án kiállították a végelbocsájtó levelet, megküldték azt Kaposvárra édesanyjának, aki azt 1850. október 16-án kézhez is kapta, igazolták benne az egykori honvédtiszt 10 hónapi közkatonai szolgálatát a császári hadseregben. 159
