Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai
bukkantak a százados iratok között. És íme, most frissiben bocsátom rendelkezésre — a költő születésének éppen ma 195.. halálának pedig 135. évfordulója alkalmából — a szombathelyi Berzsenyi emléknapon, az irodalomtörténészek ünnepi asztalára. Hat újabb Berzsenyi dokumentumról teszek ez alkalommal említést, amelyek közül három eredeti Berzsenyi kézírás, három pedig jelentős családi, főképp gazdasági adatokat tartalmazó dokumentum. Mindezeken kívül ugyancsak a levéltárunkban találjuk a nemesi iratok között azon bizonyságlevelet, amelyet Vas vármegye 1818. június 8-án Szombathelyen tartott nagygyűlésen adott ki a már Somogyba áttelepedett nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel niklai földesúrnak, Somogy megye táblabírójának. Bár a család Berzsenyi Lajos hetyei nemesi birtokáról eredezvén Vasból, ősi javai azonban Nagyberzsenyben, Veszprém megyében voltak, a Marcal melléki Hetyétől alig 13—14 km-re a Torna patak mentén. A „valódi és kétségbevonhatatlan” nemesség igazolását 1762. április 15-én hagyta jóvá a helytartótanács. A nemesi testimoniális másolata 1818. november 9-én már meg is érkezett Somogyba, ahol azt a megye 3648. szám alatt rögvest közgyűlésének a jegyzőkönyvébe foglalta, a család nemességét az új megyében is kihirdetve. I. Vegyük sorra — időrendben — az eredeti leveleket. Az elsőt 1828. január 7-én datálta Nikláról (akkor még Mikiéről) és címezte Sárközy István másodalispánhoz, akit szívélyes kapcsolat és jó barátság kötött a somogyi „Széphalom” szerepét betöltő Niklához. Ismeretes, hogy a nagybajomi Sárközy-kúria valóságos szellemi és irodalmi központ volt a XVIII— XIX. század fordulóján, a szellemet egyébként sokszor pangásra kényszerítő tágas megyében, amelyben hazánk jeles litterátorai és más neves szakemberei is megfordultak — a csurgói kálvinista oskola és a belső-somogyi egyházmegye ügyét rendszeresen innen irányító felügyelet kapcsán. Berzsenyi — a megye hivatalos felszólítására — az alábbiakat válaszolta a valószínűleg a Karolina Auguszta koronázása alkalmából hagyományosan a nemességre kivetett ajándék személyét terhelő összegéről, amelyről nem éppen mondható világosnak, hogy miért kettőzték azt meg. „Tekintetes Vice-Ispány Ür! Nagytiszteletű Uram! Párántsolatja szerint Tekintetes Vice-Ispány Uramnak alázatosan jelentem, hogy a coro- nationalis költségeknek megkettőztetett lefizetését ezennel elfogadni kötelességemnek tartom s egyszersmind alázatos tisztelettel maradok Tekintetes Vice-Ispány Urnák Nagytiszteletű Uramnak alázatos szolgája Berzsenyi Dániel. Mi'kla, Január 7. 1828.” 2. A második levelet pedig hivatalos minőségben, mint a Berzsenyi Ist- ván-féle javak „zártartója” (sequester) írta Berzsenyi Istvánná, született Váczy Borbálának (akitől kezdve az eladdig lutheránus Berzsenyiek kato124
