Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)

II. 1868 után - 8. Adatok a tanítók iskolán kívüli tevékenységéhez

rint 16 községben összesen 415-en jelentkeztek a kétféle — alapfokú és továbbképző — tanfolyamra. Bejelentette azt is, hogy „a minisztérium in- tentioja megóvása” érdekében e tanfolyamok ..belső ellenőrzéséről” gondoskodni kíván.285 Az iskolatanács következő ülésén arról adhatott számot, hogy felnőttek oktatásáért a vizsgák szabályszerű letétele után összesen 221 F-tot fizetett ki.286 Más forrásból megállapíthatóan ez azt jelentette, hogy négy községben mindössze „120 egyén nyert oktatást írás s olvasásban”.287

A „Somogy” lelkes és rendszeres agitációja és híradásai ellenére a Kaposvárott szervezett felnőttoktatási tanfolyamok pl. teljesen eredménytelenek volták.288 Az ellenpontot néhány biztató vidéki megmozdulás jelentette. Osztopánban pl. a tanító szavára „huszonegy 30—40 éves tanuló jár egy héten háromszor esténként az iskolába, kik között olyanok is vannak, kik eddig sem írni, sem olvasni nem tudtak, és oly buzgalommal tanulnak, hogy ha a tanító 9 órákor bevégzettnek nem nyilvánítaná az oktatást, éjfélig is készek volnának együtt maradni”.289 A szervező munkát kezdetben az a széles körben elterjedt rémhír is nehezítette, mely szerint a felnőttoktatás költségeit, így a tanító díjazását is maguknak a tanulóknak kell viselniük. Készben ezzel magyarázható, hogy az 1871/72-es tanév az előzőhöz viszonyítva hasonlóan szerény eredményeket hozott.290

Ilyen előzmények után joggal minősíthette „kedvező s csaknem váratlan fordulatnak” az 1872. évről szóló tanfelügyelői jelentés azt, hogy „a közelebbi télre a felnőttek oly nagy számmal jelentkeztek oktatásra, mint azt az előbbi csekély eredmény után reményleni sem lehetett... 30 községben több mint 1950 egyén íratta be magát”.291 Mosdóson 67 felnőtt részesült oktatásban — a legidősebb 56 éves volt! —; „legjobban szerették tanulni a történelmet és a földrajzot”.292 Homokon 24 fő tanult „hetenként négyszer este 6 órától fél 10-ig, írást, olvasást, számtant és földrajzot, miközben a világításról maguk gondoskodtak.” Szőkedencsen 35 felnőtt járt — „vallásfelekezeti különbség nélkül” — Kövér János tanító elé az elemi ismeretek elsajátítására.293

Az iskolai oktatásban részesült felnőttek és az ebben közreműködő tanítók számáról nincsen megyei összesítésünk. Egy 1874-es tanfelügyelői jelentésből annyit tudhatunk meg, hogy az első három év alatt Somogybán összesen 1779 Ft-ot fizettek ki a felnőttek oktatásáért, ami az 1871-es arányok alapján kb. 800—900 főt jelenthetett.294 A következő két évből — a felnőttoktatási akció 1875-ös leállításáig — még csak szórványos adatokat sem találunk. Feltehető, hogy ez a visszaesés összefügg Somogy népoktatásának 1873—1874 táján bekövetkezett hanyatlásával. A megyénkben különösen nehezen kibontakozó felnőttoktatás első biztató eredményed, sajnálatos módon, akkor mutatkoztak, amikor a népoktatás és a paraszti művelődés feltételei különböző tényezők együttes hatására kedvezőtlenre fordultak.

Azok a negatív tapasztalatok, amelyekről Trefort felhívására Somogy megye tanfelügyelője is beszámolhatott, minden bizonnyal hozzájárulhattak a felnőttoktatást megszüntető 1875-ös miniszteri rendelet kiadásához.295 E döntésben azonban — a kétségtelenül megnövekedett pénzügyi gondok, a közoktatási tárca krónikus szegénysége mellett — politikai megfontolások játszottak elsődleges szerepet. A szervezett felnőttoktatás elter62