Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 8. Adatok a tanítók iskolán kívüli tevékenységéhez
jedésével párhuzamosan ugyanis országszerte egyre-másra működési teret nyerhettek iparosr- és munkásegyletek, s ebben a mozgalomban az uralkodó osztály számára veszedelmes politikai nézetek és tendenciák is erőre kaphattak, fórumot találtak. Amikor a Somogy egyik cikkírója 1874-ben a községi könyvtárak és olvasóegyletek támogatására szólította fel a megye „intelligenciáját”, abban reménykedett, hogy „egy jól irányított könyvtár, olvasóegylet sok rossztól elvonja a népet”.296 A paraszti és iparos olvasókörök szervezésére buzdító lap a következő években is az iparosok és a polgárság „ráérő idejének” lekötésében, a társadalmi feszültségek levezetésében látta és határozta meg szerepüket.297 Az 1870-es évek első fele — a 60-as évekre jellemző fellendülés folytatásaképpen — kétségtelenül mozgalmas időszaka az iskolán kívüli művelődésnek. „Somogybán néhány év óta sokat haladtak községeink, számos olvasóegylet alakult, s hol azelőtt soha nem láttunk újságot, 10—12 hírlap van az olvasóasztalokon” —- olvashatjuk egy 1874-es beszámolóban. A cikk megállapítása szerint is nagy szerepük volt ebben — egyes lelkészek és a falusi jegyzők mellett — a tanítóknak.298 A helyi sajtó rendszertelen híradásaiból és az alkalomszerű olvasói levelekből tucatnyi olvasókör megalakulását regisztrálhatjuk ebben az időszakban.299 Az ebben közreműködő vagy védnökséget vállaló személyekről, a könyvtári beszerzésekről, ill. a megrendelt hírlapok jellegéről felderíthető adatok is jelzik azonban, hogy ezek a szervezetek az osztályharc valóságos színterei voltak. „Különös gondot fordítsanak arra, hogy milyen irányú lapokat és könyveket rendeljenek meg” — figyelmeztet egy 1875-ös „Somogy”-4}éli cikk;300 s e spontán mozgalom visszaesésének vagy visszaszorításának a hátterében — a felnőttoktatáséhoz hasonlóan — joggal feltételezhetünk és kereshetünk gazdasági okok mellett politikaiakat is. Erre utal egyebek között az is, hogy az évtized második felében a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által kezdeményezett iskolai könyvtárfejlesztési programot, ill. az iskolához kapcsolódó népkönyvtárak ügyét a Belügyminisztérium a legteljesebb eréllyel támogatta, s szigorúan utasította a megyei és a járási hatósági szerveket „az iskolai könyvtárak felállításának ... felkarolására”.301 Az ilyen jellegű iskolai könyvtárak számának jelentős gyarapodása — 1876: 24 — 1880: 66 — mindenesetre azt bizonyítja, hogy ezek révén is egyre több tanító kapcsolódott be az iskolán kívüli népművelésnek a korábbinál szervezettebbé váló rendszerébe. Az 1870-es évek második felében a felnőttek oktatása végérvényesen kikerült a kultuszkormányzat programjából; a szervezés alatt álló községi, ill. népiskolai könyvtárak és a korlátok közé szorított olvasóegyletek hatása gyarapodásuk ellenére ekkor még meglehetősen csekély volt. Az élet megcáfolta Eötvösnek a népnevelési egyletekhez fűzött reményeit is. Megyénkben egyes elszigetelt, főleg néhány tanító személyihez kötődő próbálkozásokon túlmutatóan csak az 1867-ben megalakult Csokonyavidéki Népnevelési Egylet jelentett kivételt, s végzett évtizedeken át szívós és hatásos felvilágosító-közművelődési tevékenységet. Tartalmas programja, nem utolsó sorban Szalóky Dániel csokonyai és Vécsey Sándor visontai tanítók áldozatos munkájának eredményeképpen, magába (foglalta az elemi 63
