Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 7. A tanítók és a sajtó - a) A Somogy
nak, haszontalannak bélyegzi. „Örömmel üdvözölhetjük a népiskolai törvényjavaslatot — zárta gondolatmenetét —, mert ha eszméi érvényre jutnak, a népélet áldásos átalakulását vonják maguk után.”2*57 A kiegyezést követő időszak a népnevelés kérdésében megyénkben is ellentmondásos, felemás állapotot mutat. Eötvös fellépését, a népnevelési egyletek ügyében kiadott felhívását és a népoktatási törvény előkészítő munkálatait nemcsak a hagyományos közöny fogadta, hanem az egyházak szerepének korlátozását félő és a népműveltség kiterjesztését elutasító konzervatív körök szervezett fellépése is. A népnevelési egyletek ügyét, a népoktatás állami rendezését néhány reformer földbirtokos, egy szűk polgári-értelmiségi és hivatalnoki rétegen kívül elsősorban a tanítóság egy része képviselte; közülük kerültek ki a népoktatási törvény legharcosabb szószólói és támogatói. Legjo'bbjaik pedig a kényszerű kompromisszumokat is bírálva a társadalmi hovatartozásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül, mindenkire kiterjedő, egységes és ingyenes állami népoktatás megvalósítását, a tanítók felekezeti függetlenségének a biztosítását követelték. Kovács Sebestyén Gyula törvényszéki ülnök tanfelügyelői kinevezését 1869. április 24-én írta alá Eötvös József; erről május 10-én értesítette Somogy megye alispánját.238 A tanfelügyelő 1869. június 1-én elmondott „beköszöntőjét” a megyei lap is közölte. „Nem a hivatalos modor hideg hangján, hanem nyíltan, őszintén és bizalomteljesen” kívánt szólni a „főtisztelendő, nagytiszteletű és tisztelendő iskolafelügyelő urakhoz”; segítséget kért a törvény foganatosítására, a nehézségek közös erővel megkísérelhető elhárítására. Elismerte az egyházak érdemeit a népoktatás terén, de határozottan leszögezte, hogy „a népiskolai közoktatás kérdését pártszempontból mérlegelni ... nem szabad”.239 Elsőként a statisztikai táblázatok pontos elkészítéséhez, hitelességük igazolásához kért segítséget az egyházi iskolafelügyelőktől. A megyei iskolatanács alakuló ülésére 1869. augusztus 2-án, a bi- zottmányi nagygyűlés évnegyedes ülését követően került sor. „Nem mondhatjuk, hogy oly nagy részvét mellett, mint aminőt az ügy megérdemel, s mint egyelőre vártak” — írta az eseményről a Somogy. A délelőtt bejelentett sorozatos visszalépések után a 34 tagúra tervezett tanács alig fele számban jött össze. Nem meglepő, hogy a népnevelés ügyével eddig is sokat törődő megyei lap meglehetős rezignáltsággal zárja tudósítását: „Kovács S. Gyulára mint a megyében új emberre — ismerve Somogy megye irányadó köreinek véleményét — sok kemény dió lesz (!) feltörni való.”240 Maga Roboz is 1869. szeptember 30-án ingerült hangú vezércikkben ostorozta az iskolatanács körüli részvétlenséget, azt a nyíltan is hangoztatott álláspontot, hogy „arra való a tankerületi felügyelő, hadd törje magát”.241 Egyedül a Somogynak volt köszönhető az is, hogy az iskolatanács tevékenysége nem maradt visszhangtalan, hatástalan a megyében. A lap rendszeresen beszámolt üléseiről, ismertette a tanfelügyelő jelentéseit. Ezeket a híradásokat a megye tanítóinak egyre jelentősebb hányada kísérte figyelemmel; az alakuló tanítóegyletek elemezték, feldolgozták — nemegyszer vitatkoztak velük. A legélénkebb vitát az 1870. február 17-én ren49
