Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 7. A tanítók és a sajtó - a) A Somogy
tének, gondolkodásmódjának kedvező változását, az eötvösi program elés befogadását. „A közgazdászati eszmefuttatásokat”, tantervi javaslatokat tartalmazó, és a „tankényszer kimondását”, a „felekezetien népiskolák” létesítését sürgető cikkek meggyőző bizonyítékai a Somogy megyében is megélénkülő szellemi életnek.231 A népoktatásról szóló cikkek közül különös figyelmet érdemel Tobak Benőnek Az iskolaügyről című írása, amely az 1848-as törvénytervezet és a korabeli országos viták alapos ismeretéről tanúskodik. Tobak ebben fejtette ki legrészletesebben és legkövetkezetesebben álláspontját: „a felekezeti nevelés nem alkalmas arra, hogy az önzéstelen szeretetet, s a keresztényi türelmet a népéletbe átoltsa”. Az állam érdeke és feladata, hogy tagjai „értelmes emberek, önzéstelen hazafik, rendszerető, erkölcsös polgárok” legyenek; éppen ezért „a népnevelés felkarolása a kormány felelőssége”. Az állami és a helyi érdekék egyensúlyát, a társadalom öntevékeny részvételét — Eötvösre hivatkozó okfejtése szerint — „a nevelésügyi választmányok” biztosítanák.232 A Somogy 1868. július 21-én számolt be „a népnevelés tárgyában — június 23-án — előterjesztett törvényjavaslat” képviselőházi vitájáról. Részletesen ismertette Eötvös beszédét, és állást foglalt a törvény mellett.233 Ugyanakkor azonban teret adott olyan írásoknak is, amelyek az egyházakkal való további együttműködést, az egyházak iskolai befolyásának a fenntartását a népoktatás jövője szempontjából alapvetőnek, ennek megsértését a továbblépést akadályozó tényezőnek minősítették. „Oly törvény, mely a honpolgárok mint emberek számára alkottatik, azonban az egyes emberekből álló polgári vagy egyházi ... testületek (felekezetek) ellenszenvével mint valódi vagy valótlan, de féltett érdekeiket korlátozó vagy éppen sértő; már eleve találkoznék, nem mondhatnék-e halva született gyermeknek?”234 Szinte fenyegetésnek hangzik ugyanebben a cikkben az 1843-as törvénytervezet kudarcát magyarázó megjegyzés: „A kortól elmaradt vagy annak elébe vágó törvény biztos sikerre alig vagy aligsem számíthat.” Vikár János az egyházi irányítás alatt működő népnevelési egyletek sajátos, az egyházak befolyását biztosító szerepét fejti ki. A társadalmi felvigyázás — véleménye szerint — „a népcsalád regenerációja által” valósulhat meg; e családi és vallási alapon szervezett közösségek „a lelkészek felügyelete s igazgatása alatt” fejtenék ki ellenőrző tevékenységüket a családi, az iskolai és az iskolán kívüli nevelés (olvasókörök, egyletek stb.) területén egyaránt. Az állami felügyeletnek csak „az olvasás, nyelv és számolás tanítása körüli ellenőrzés” jogát biztosítaná.235 Az egyházi befolyás és az izraelita felekezeti iskolák számának növelését hirdette meg programjában — az emancipáció jegyében — Kunfi Adolf, a kaposvári választókerület egyik képviselőjelöltje is az 1869-es választások előkészületei idején.236 A népoktatási törvényjavaslatot érő támadásokra Tobak Benő válaszolt. „Kétfelé oszlik a vélemény a népiskolák rendezése felett. Egyik fél a felekezeti, másik a közös vagy községi iskolát tartja célirányosabbnak” — állapította meg cikkében. A felekezeti nevelés híveinek érveit — „ők nem akarnak jogtudóst, építészt, költőt, szónokot, művészt, hirhedett gazdát: csak istenfélő vallás-erkölcsös embert és igaz hazafit” — képmutató48
