Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)

II. 1868 után - 7. A tanítók és a sajtó - a) A Somogy

nevelési egyletek), minél fogva világos jeleket szerezhessenek arról, van-e baj vagy fogyatkozás? — s ha van, csak annyi beavatkozást engedendnek maguknak, miszerint az orvoslást megtehessék.”226

Vikár véleménye ezen a ponton került szembe korábbi elvbarátjának, Tobak Benő hedrehelyi református tanítónak következetesen demokratikus, az iskolaügy radikális rendezését követelő véleményével. Tobak a népnevelési egyletek lehetőségeit és feladatait keresve abból indult ki, hogy „iskoláinkon semmi előbb fel nem ismerhető, mint a felekezeti színezet”.227 Ezen az alapvető problémán azonban — véleménye szerint — a népnevelési egylet mit sem változtathat. „Hiszem — fűzte hozzá némi éllel —, hogy mindenik felekezet örömmel teszi le a törvényhozás kezébe iskolai ügyét, de hogy ily magánjellegű egyleteknek — minő a tervben levő népnevelési egylet — beavatkozását — oly nagy mértékben, mely feleslegessé és hatástalanná tenne minden felekezeti felügyeletet és intézkedést — szívesen vegyék: kétkedem benne.” A szerveződő egyleteket meghagyná az egyes felekezetek kezében, hogy saját hatáskörükben biztosítsák a társadalmi összefogást, de ezek fölé egy „hivatalos” általános népnevelési egyletet —• tanügyi szervezetet — állítana, amelynek elnöke a „közoktatási ügyér”, s amely a tervezettől eltérően „az iskola beléletére, irányára tetszése szerinti befolyással bír”. Tobak programja — erről későbbi írásai egyértelműbben tanúskodnak — a felekezeti iskoláztatás megszüntetése, az állami népoktatás követelése. Elgondolása szerint a tanügy- igazgatási feladatokat ellátó „hivatalos egyletnek magánjellemű oldala is lenne, mely a társadalomra igyekezne irányadásával befolyni. Mint ilyennek, teendői közé számi tandónak vélem a családi nevelés reformálását, a községi könyvtárak felállítását és erkölcsterjesztő egyletek alakítását.”228 A népnevelési egyletnek erről a szélesebb közművelődési funkciójáról többízben értekezett. A már idézett cikken kívül ezt a programot fejtette ki A népnevelési egyletek tárgyában című írásában is, amelynek kiinduló gondolata a népnevelés mesterségesen leszűkített értelmezését bírálja. „Midőn népnevelésről van szó, és mindig csak iskolai reformokat hallok emlegetni, újra meg újra feltámad bennem a kétség, hogy az iskola magában azt a reményt, amely hozzá kötve van, kívánt sikerrel elégíthetné ki.”229

Népnevelési-népművelési hitvallása a szokások megváltoztatásának, a maradiság elleni küzdelemnek, a nép szellemi és társadalmi felemelésének rokonszenves és meggyőző programja. A társadalom felelősségéről, a családi nevelés meghatározó szerepéről, a közművelődés különféle eszközeiről, elsősorban a községi könyvtárakról kifejtett gondolatai túlmutatnak a népnevelési egyletekről kialakult polémián; széles látókörű és következetes reformert idéznék elénk. Az iskolaügy várható változásaira utalva nem titkolta meggyőződését: „megvallom, én inkább nemzeti iskolákat óhajtanék, mint hitfelekezetieket”.230

Vikár és Tobak Somogy-beli párbeszéde szerves folytatása, de újabb szakasza is a népoktatásról már 1866-ban megkezdett vitának. Ez a csakhamar kiszélesedő, másokat is mozgósító vita 1867—68-ban további adatokkal szolgált a népoktatás megyei helyzetéről, hozzájárult a megyei közvélemény formálásához, de legfőképpen: elősegítette a tanítóság szemléle47