Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 7. A tanítók és a sajtó - a) A Somogy
nevelés ügyét előmozdító cikkekre; tudva azt, hogy nevelés, míveltség nélkül a társadalomiban nincsen rend, alkotás, siker... Építsetek bár márványból, ha alapjául nem a nevelést, műveltséget állítottátok, csak ingo- ványra építettetek — a múlandóságnak.”208 Az 1860-as években a néptanítók körében is erőteljes mozgalom indult a népiskolai tanterv megújítására. Ennek az érvei mind tartalmi, mind módszertani kérdésekben gyakran visszanyúltak az 1850-es években .kialakított, s részben be is vezetett tantervi-tartalmi elképzelésekhez, és az akkoriban — elsősorban a megreformált tanítóképzők jóvoltából — elterjedt pedagógiai-didaktikai eljárásokhoz. A természettudományok oktatása, a „gazdászati ismeretek” tanítása, a honpolgári nevelés voltak e mozgalom fő jelszavai; olyan, „a jelenkor igényeinek megfelelő népiskolák”, ahol ne csak a kitűzött tantárgyak betűszerinti betanulására, hanem önálló gondolkodásra „legyen serkentve a gyermek”. Ezért sürgette pl. Winkler István tanító az „emléző” módszer helyett a „szemléleti tanmód” elterjesztését.209 A népnevelés tartalmi és didaktikai-módszertani kérdéseiről kibontakozó eszmecserének megyénkben az 1860-as évek második felében elsősorban a Somogy nyújtott teret, lehetőséget. A lap nehéz és fontos feladatot vállalt a tanítóság szemléletének formálásában, s mind az általános, mind a szakmai, pedagógiai közvélemény kialakításában, formálásában. Ezért indokolt részletesebben is foglalkozni a népneveléssel kapcsolatos szerepével, a népoktatás-nevelés céljára, tartalmi kérdéseire vonatkozó — hasábjain közzétett — álláspontok ismertetésével, elemzésével. A Somogy már az első hónapokban rendszeresen közölt általános eszmefuttatásokat és szakcikknek beillő közleményeket a népnevelés köréből. A népoktatás céljával, feladataival elsőként a lap munkatársa, Andokká Gyula foglalkozott a Hogyan lehetne köznépünket a műveltség fokára emelni? című vezércikkében; a Somogy politikai karakterének megfelelően liberális szellemben.210 Programadó írása — a későbbi kétirányú ellenvéleményekkel szemben is — évekre meghatározta a lap hivatalos álláspontját; Eötvös népoktatási programjának óvatos fenntartásokkal mérsékelt támogatását. „A szellemi és az anyagi haladás sürgető parancsának”, a „kor kívánalmainak” és az 48-as „törvények folytán átalakult demokratikus és népképviseleti alkotmány” szellemének megfelelő népműveltség hangoztatásával a korszak divatos érveit idézi, mint későbbi írásaiban is. A nevelés célját „az emberi és a honpolgári hivatásra” való felkészítésben jelöli meg, melynek kritériumai „az erkölcsi érzület, a szigorú igazságszeretet és a más tulajdonának tiszteletben tartása”. A polgári műveltségeszmény a magyar viszonyokban gyökerező kompromisszumokkal terhelten jelenik meg; a reál tudományok művelésétől, „a gazdászatban és az iparban való okszerű előrehaladástól” azt reméli, hogy „az ész, a születés és a vagyon egyesülve, a hon boldogságára működik”. Ennek az eszménynek a megtestesülését a „művelt s önzéstelen, a különféle érdekeket kiegyenlítő középosztályban” látja, s a reáltudományok elterjedésétől, az okszerű műveltségtől reméli a demokrácia kiteljesedését, a társadalmi és a jogi reformok tényleges megvalósulását.211 44
