Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 3. Anyagi helyzetük, életkörülményeik
ti életforma, a biztos megélhetést adó föld művelése és műveltetése vonta el többségüket az iskolától. Az egyébként kitűnő, jelentős szakmai-közéleti szerepet is vállaló somogyvári tanító, Bánusz János egyízben azért kifogásolta a csurgói póttanfolyam májusra kitűzött időpontját, mert „különben is rossz anyagi helyzetüknél fogva úgy is csekély gazdaságunkban annyi kárt s hátramaradást szenvedtünk, hogy ennek helyrehozására minden szabad időnk igénybe vétetik.”72 Anyagi, sőt társadalmi helyzetük romlása miatt nehezményezték a tanítók a tanítói és a jegyzői hivatal szétválasztását is.73 Ebben az évtizedben terjed el a tanítóság körében szerényen jövedelmező mellékfoglalkozásként a házi és kézműipar számos ága;74 sokan vállalnak munkát az uradalmakban és a szaporodó postahivatalokban is. Az erdős vidékeken, amint ezt számos fegyverviselési engedélykérelem bizonyítja, fontos megélhetési forrás volt a vadászat.75 A „tisztes lakás” és a „legalább egy negyed holdnyi kert” a tanítónak az előírt fizetésen felül megszabott járandósága volt.76 A tanítói lakások számát, arányát az alábbi táblázaton mutatjuk be: Év Iskolák száma Tanítók száma (zárójelben a „rendes tanítók”) Tanítói lakások száma Aránya % 1869. 368 431 (371) 357 82,2 1870. 370 441 (-) — — 1871. 371 448 ( —) — — 1872. 373 429 (392) 356 85,1 1873. 376 444 (390) — — 1874. 372 443 (396) 366 85,6 1875. 374 442 (398) 368 82,8 1876. 369 436 (395) 364 83,5 1877. 372 446 (383) 362 81,2 1878. 375 451 (398) 380 84,3 1879. 381 453 (404) 390 86,1 1880. 385 464 (4081 394 84,9 A tanítói lakások száma — különösen ha az iskolák, ill. a „rendes” tanítók számát vesszük figyelembe — megközelíti az elvárható mennyiséget. (A segédtanítók, többnyire legényemberek, lakását a mester biztosította.) 1878-tól a tanítói lakások száma már meghaladja az iskolák és megközelíti a „rendes” tanítók számát. E lakások állaga azonban többnyire még az iskoláétól is elmaradt, sok volt közülük a kicsiny, szűkös, egészségtelen szoba-konyhás lakás, nem egy beomlással, összedőléssel fenyegetett. Tatarozásuk, felújításuk — akárcsak a tartozék gazdasági épületeké — szintén állandó viszályok forrása volt.77 Az öregkori biztonságot ígérő nyugdíj kérdése is heves vitákat váltott ki a szervezkedő tanítóság egyleti ülésein.78 Mégis, az 1875. évi nyugdíjtörvényt, amely az adott viszonyok között kétségtelenül előrelépés volt, az öröm mellett csalódás és fenntartások fogadták. „Ezentúl a néptanító azon tudattal lépi át az iskola küszöbét, hogy ha tüdeje, hátgerince 40 szol18
