Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 3. Anyagi helyzetük, életkörülményeik
közlekedési-szállítási nehézségek, részben a külföldi, elsősorban a tengeren túli konkurrencia mind erőteljesebb jelentkezése miatt fokozatosan megszűntek. A gabona- és gyapjúkonjunktúra aranykorát követő tartós értékesítési válságon a vasúti közlekedés fejlődése a 70-es évek elején csak ideig-óráig segíthetett. Az állattenyésztésre bénítólag ható marhavész és az évről évre pusztító aszály az évtized derekára katasztrofális helyzetet idézett elő. Az állandó adóemelések, a paraszti birtok „túladóztatása”, az állandósuló pénz- és eszközhiány elsősorban a parasztságot sújtotta. „A kapitalizmus behatolása a mezőgazdaságba — írja Mérey Klára — a paraszti birtok differenciálódását jelentette, s úgy tűnik, ez a folyamat Somogy megyében még gyorsabb, mint az ország más területein.”08 Amíg a tőkeerős — és hitbizománnyal védett — nagybirtokok és a tőkés bérletek lassan, a krónikus munkaerőhiánnyal is küszködve, megindultak a kapitalista mező- gazdasági nagyüzemmé fejlődés útján, addig a nagybirtok árnyékában százezresre nőtt a somogyi agrárproletariátus, s egyre reménytelenebb helyzetbe került a somogyi paraszt. Hiába harcolt tehát a tanítóság azért, hogy természetbeni járandóságát készpénzre váltsák át; ezekben az években szinte eltűnt a pénz a somogyi falvakból. Ezért is, meg a pénz értékének állandósuló romlása következtében újra megindult a harc a tanítói illetményiföldekért, mint a legbiztosabbnak látszó jövedelemforrásért. Az illetményföld és tartozékainak (rét, legelő, erdő) használata, a megművelés módja, az állattartás joga ugyancsak visszatérő vitatémák. Különösen ott volt gyakori a súrlódás, ahol a tagosításkor kihasított illetményföldet korábban — tanító híján — a község kezelte vagy adta bérbe, mint pl. Bodrogon, Lakócsán, Zselicszent- pálon. A szentpáli iskolaszék a szentbalázsi plébánossal is szembeszegülve vitatta a hivatkozott canonica visitatio-nak azon kikötését, hogy „a tanító 1/4 telek földjéből köteles a község tavaszi alá szántani egy darabot”.69 A tanítói jövedelem köntörfalazás nélküli csökkentésének számtalan példájával találkozhatunk a megye izraelita hitközségeiben. Több helyen — „a hitközség anyagi állapotára való tekintettel” — a korábbi szerződést felrúgva, önkényesen csökkentették a tanító fizetését; a fellebbező és a tanügyi hatóságokhoz forduló renitens tanítókat pedig — bár a hatósági eljárás többnyire visszahelyezte őket jogaikba — fegyelmi úton eltávolították vagy különösebb indoklás nélkül elbocsátották.70 A felekezeti tanítók díjlevelei a tanítói fizetés részeként kezelték a kifejezetten egyházi jellegű „mellékfoglalkozás” (kántorizálás, esketésen, temetésen való közreműködés, végletes esetben a harangozás, sőt a templomseprés, a papnak teendő személyes szolgáltatások stb.) fizetségét is. Az iskolai és az egyházi teendők így szorosan összefonódva, tovább fokozták a tanító függőségét és kiszolgáltatottságát; gyakran hátráltatták iskolai munkáját. A nagyatádi szülők 1872-ben azért tettek panaszt, mert az iskolában „százhúsz gyermek ... taníttatilk egy öreg, talán hatvan éves iskolatanító által, ki egyúttal kántor is, és így természetes, tekintve hajlott korát, bármily jóakarat mellett sem képes hivatalának megfelelni, de meg gyakran fordul elő az az eset, hogy a rövid téli délutánokon Ötvösbe kell neki menni temetni, oda pedig bizony már du. 2 órákor el kell menni. Így aztán az iskolára télen kevés jut... ”71Hozzáíűzhetjük: tavasztól őszig még a félparasz17
