Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

is, amely sokkal többet nyújtott, mint Liege. Tanulmányoztam képtárait és gyönyörködtem évszázados tereiben és épületeiben.

Antwerpenbe is elutaztam egy napra, hogy megismerjem Rubens városát, de még máig is sajnálom, hogy Hollandiát akkor nem kerestem fel az amsterdami és hágai képtárak tanulmányozására. Akkor jogosan hihettem még, hogy erre is sor fog kerülni egy külön utazás keretében. Családomat nem akartam túl sokáig Párisban egyedül hagyni. A portrait nagyon jól sikerült, a bárónő nagyon meg volt elégedve és sok mindenfélével kedveskedett. Két meglepő fényképet láttam albumában Erzsébet királynőről és Eugénia császárnőről, ezeket nekem ajándékozta. Ütravalóul pedig egy nagy palack 300 éves cognacot adott, mely évekig eltartott, még Magyarországra is hazahoztam, mert csak orvosságul vagy kivételes vendégeknek nyitottam fel.

Hamarosan haza kellett jönnöm, mert Károly fivérem saját gazdálkodásával annyira el volt foglalva, hogy nem ért már rá Somcgytúrral foglalkozni. Ő Tolnán egy ősi Festetich kastélyban lakott, innen származtak s előnevük is innen volt a Festeticheknek, és innen kezelte a Tolnától mintegy 10 km távolságban lévő Fácánkert nevű gazdaságot. Célszerűbbnek látta azonban, hogy magán a gazdaságban lakjon, így a tolnai kastélyt ajándékba adta Tolna városának és egy modern házat épített magának a gazdaság területén. Mikor sajnálkoztam, hogy megválik ettől a rendkívül szép Mária Terézia korabeli kastélytól, ajánlotta, hogy nekem adja, ha odamennék lakni, sőt arra is hajlandó volt, hogy átadja saját gazdaságának egyik legszebb majorját, ha eladom Somogytúrt és végleg odamegyek lakni. Megígérte, hogy ő kezelni is fogja, hogy én teljesen a pik- túrának élhessek. Ajánlata nagyon kecsegtető volt, de nem tudtam magamat elhatározni a somogytúri gazdaság eladására. Bizonyos pietás fűzött már hozzá, mert nagyapámtól származott és mert nekem tájilag, pik- túrailag is a Balaton vidéke jobban tetszett. Gyakran szép napokat töltöttünk Tolnán, majd Fácánkerten, ahol már sok festményem függött a falakon. Károly fivérem ugyanis nemcsak legjobb barátom és tisztelőm volt, de piktúrámnak is leglelkesebb szemlélője. Érdeklődése nagyon kiterjedt a művészetekre is, bár hivatása, melynek elsőrangú szakembere volt, nagyon lekötötte és Fácánkertet az ország egyik legszebb gazdaságává fejlesztette.

Ajánlata ellenére hát Somogy túron maradtunk, sőt 1909-ben megépítettem műtermemet is, Galabár gamási kőműves segítségével. Először egy pesti építész barátommal csináltattam tervet, de látva, hogy ez rendkívül költséges lesz, magam rajzoltam meg a tervet 1:100 léptékben. A kőműves jól feltalálta magát a rajz segítségével és az építkezés igen jól sikerült. A félig magyar, félig görög oszlopokhoz a félhold alakú téglákat régi olasz téglásaink készítették. Építész barátom, mikor készen meglátta, azt mondta: az épület nyugodt vonalaival, arányaival saját fotográfiád. A műterem 13/7,5 méter nagyságú. Különös azonban, hogy legnagyobb képeimet még a műterem felépítése előtt festettem. Itt készült már az arató ünnepély, amelyen feleségem és kisfiam fogadják az aratók köszöntését az aratás befejezése után. Ezt vittem ki az 1910-ik évi párisi Nagy Szalon kiállítására és egy középnagyságú képet, amely a lakóház te98