Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)
Visszaemlékezés
munkájából megvásárolt két hatalmas bér házat a magyar művészekre hagyta. A stipendiumok tervét talán velem közölte először. Semmi bo- hémség nem volt benne, a legmegbízhatóbb emberek egyike volt, akiket ismertem. De visszatérek a Julian Akadémiára, ahol 3 évet (1891—1894) — a nyári vakációkat nem számítva, mert ezekre mindig hazatértem —- igen szorgos, komoly munkában töltöttem. Mindkét professzoromat, Jean Paul Lorens-t és Benjamin Constant-t igen nagyra becsültem. Előbbi sziszte- matikusabb volt, nagy komolysággal és elmélyedéssel magyarázott. Több időt is töltött tanítványai munkái előtt. Sokszor általánosságban is elmélkedett a művészetről. Koponyaformája emlékeztetett Michelangelóra. Rodin, tán legremekebb mellszobrát mintázta róla. Látható egy bronzöntvény erről a mi Szépművészeti Múzeumunkban is. Ez a fej él, beszél. Teljesen visszaadja Jean Paul Lorens egyéniségét, aki egy renaissance-kori művészi egyéniség volt. Nagy történelmi képek megfestését bízták rá, melyekbe teljesen bele tudta vinni az illető (kor szellemét. A mi Munká- csynk is nagyon respektálta, kívüle talán csak Detaille-t a franciák közül. Abban az időben a modern luxemburgi galériában két képe függött: a Habsburg Maximilian császár kivégzése Mexikóban és egy kolostori kép elmélkedő szerzetesekkel. Azután megbámulhattuk a Pantheonban a szent Genovéva életéből vett triptichonját, amelyben nagy erő és plaszticitás volt. Ez volt a hibája, mint falfestménynek. Jó, hogy nem látható egyszerre Puvis de Chavannes-nak ugyancsak szent Genovéva életéből a Pantheonban festett triptichonjával, amely világos színeivel, egyszerű vonalvezetésével sokkal inkább megfelel a dekoratív falfestménynek. Mi fiatalok természetesen ezt az újabbszerű piktúrát szerettük, bámultuk, de Laurens nagy tudását, remek ooncepcióját el kellett ismernünk. Tanárainkkal in- timebb közelségbe nemigen juthattunk, ehhez túl sokan voltunk. Nagy öröm volt, ha Laurens egy-egy nagyobb műve befejezésekor megengedte, hogy vasárnap, amikor nem dolgozott, mint a legtöbb francia, műtermébe jöhessünk műve megtekintésére. A tehetségesebb tanítványokat azért megjegyezték maguknak és segítették is pályájukon. Nekem két momentum maradt meg különösen emlékezetemben a vele való kontaktusomból. Amikor egy évi rajzolás után festeni kezdtem, figyelmeztetett, hogy ne csináljam mindjárt a modell egész alakját, hanem egy-egy testrészét fessek meg életnagyságban, alaposan tanulmányozva. Ugyanis itt a Juliánban, ahol a termek túlzsúfoltak voltak, nem lehetett életnagyságú alakokat rajzolni vagy festeni, mint a müncheni Akadémián. A rendes méret 60—80 cm nagyság volt, ami azt vonta maga után, hogy a testrészek jóval a természetes nagyság alatt voltak. Így nagyon bölcs tanács volt egyes testrészeket életnagyságban megfesteni. Egy modellről — nem alkalmaztatván egy hétnél tovább — nem lehetett volna egy életnagyságú aktot ilyen rövid idő alatt alaposan tanulmányozni. Egy akt tanulmányom hátterében odafestettem a dísztelen plékályhát is a nagy kürttel és hogy éreztessem a kellő légtávolságot, könnyen, kevés festékkel vázoltam ezt fel. Ez nagyon tetszett Laurensnak, azt mondván, ha ilyen könnyen fogok megfesteni egy aktot, akkor kész festő leszek. Nagyon értékesek voltak Laurens útmutatásai a kompozóciók megoldásánál is. A témákat ő adta 27
