Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

vülem csak egy férjnél volt leánya és édesanyja volt jelen. Nagyon fesztelen társalgás folyt művészeti, irodalmi, népművészeti és politikai témákról. Kérdezte foglalkozom-e politikával? Válaszomra, hogy nem, azt felelte, minden jó hazafinak kötelessége a politikával is foglalkozni. Szegény Jorgának utóbb az életébe került. Minden figyelemmel elhalmozott: éppen választások folytak Romániában és több képviselőjelölt várt már rá az előszobában, de azért ő nem ment ki, hanem népviseleti ruhákat vétetett fel feleségével és leányával, hogy nekem azokat bemutassa. Aznap este egy klasszikus színdarabját adták a bukaresti Nemzeti Színházban, melyre részemre jegyet küldetett. Meghívott harmadnapra magához ismét ebédre azzal, hogy ebéd után kivisz autón falusi birtokára Ghyka külügyminiszterrel, akit Románia legszellemesebb emberének mondott. Ez a kirándulás is megtörtént, de nem csak Ghyka jött velünk, hanem szép, magyar rokonságú felesége is és Ghyka fivére, egy püspök, akinek joga volt úgy a római, mint a görög katholikus egyház szertartása szerint celebrálni. Négyen ültünk hátul az autóban, a miniszterelnök a gépkocsivezető mellett foglalt helyet. Nagyon fesztelenül és vígan folyt a társalgás a kétórai autóút alatt. Éppen akkor érkeztek német államférfiak Bukarestbe kereskedelmi tárgyalásokra, de azokat megváratták. Ghyka püspöktől hallottam a szomorú hírt, hogy Albert Besnard, a hírneves francia festő felesége elhunyt, amikor éppen ő is jelen volt betegágyánál. A szép, szellemes Besnardné, férjének igazi élettársa és kiváló szobrásznő volt.

Ottlétem alatt folyt le a Hohenzollerek uralkodásának ötvenedik évforduló ünnepe, amely alkalomból nagy katonai díszfelvonulás volt a király előtt. A diplomáciai tribünre kaptam én is meghívást és itt megfigyelhettem, hogy Jorga milyen professzori fesztelenséggel társalgóit a királlyal és egész családjával.

Elutazásom előtt Jorga egy katonai szolgálattevővel elküldte nagyméretű, a román népművészetről írt könyveit dedikációval. Külön meg kell emlékeznem az autókirándulás célpontjáról, Valeni del Munte-ról, ahol Jorgának nagy háza volt és ahol egy felső leányiskolát rendezett be a park egyik melléképületében. Itt ő maga is tartott minden alkalommal mikor kijött előadásokat a lányoknak. Hogy bizonyítsa, mennyire nem tesz nemzetiségi különbséget, bemutatott egy magyar lányt is, mint az intézet növendékét. Valeni del Munte-ban egy nyomdája van Jorgának, ahol akkor már az ő ezredik kiadványát nyomták. Ütünk a ploesti petróleummezőkön át vezetett keresztül, ami Romániának nagy kincse.

Elutazásom előtt még azzal akart kedveskedni, hogy követségünk egy titkárával elküldte a Károly király érdemrend parancsnoki keresztjét. Azonkívül megvásároltatta a szépművészeti államtitkár által Cigányok című képemet a bukaresti múzeum részére.

A kiállítást megtekintette Cantacuzino hercegnő is, akiről azt mesélték követségünkön, hogy a királyi családra gyakorolt nagy befolyásával ő vitte bele Romániát az ellenünk való háborúba. Magatartása azonban nem ezt látszott bizonyítani, mert ebédre meghíván elmondta, hogy a régi generációkban úgy megrögzött a magyar—román ellenszenv, hogy a gyermekeinknél kellene elkezdeni egy új, jobb szellem kialakítását. Ezért felajánlotta hajlandóságát 500 magyar gyermek nyaraltatására saját bir127