Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Avila mellett fekvő birtokukra, ahol a rendkívül érdekes parafatermelést láthattuk. Ember Nándorék egy év múlva meglátogattak bennünket So- mogytúron, ahova Madridból egy túrában folytatva útjukat, érkeztek. Huzamosabb időt töltvén nálunk a fiatal asszonyt le is festettem.

Madridból aztán észak felé tartottunk és megtekintettük Vallado- lidot, ezt a régi spanyol egyetemi várost, majd Burgost remek kathedrá- lisával. Innen Barcelonán, Marseilles-en át és a Riviérán át utaztunk hazafelé. Marseillesben elvittem feleségemet és fiamat a híres Isnard étterembe, hogy ők is élvezhessék a csodálatosan készített bouillabaisse-t, amit Spanyolországból hazafelé annál is inkább értékeltek, mert a spanyol konyhával nem igen lehettünk megelégedve.

A spanyolországi utazás mély nyomokat hagyott bennünk. Nagyon érdekes a spanyol nemzeti karakter, melyen erős nyomokat hagyott a 700 évig tartó mór befolyás és kultúra. Keletiesebb, mint minden más európai ország. Ez megmutatkozik elsősorban a nők társadalmi életében és pozíciójában. Egy férfi ritkán vezet be családjába férfit, legyen az régi jó barátja is. A nők egészen külön életet élnek. Sauer is mesélte, hogy sok évi spanyolországi utazásai alatt sok jó barátra tett szert, de sohasem hívták meg családi körbe, kivéve a királyi családba, hol szívesen látták. A nőknek emiatt szőkébb látókörük van és csak családjuknak élnek. A művészetben azonban sokat nyújtott az emberiségnek Spanyolország, csaknem annyit, mint Itália.

Mikor ebből az utazásunkból hazatértünk és a Déli-pályaudvarra megérkezve, a Dunán át kocsiztunk a Lánchídon, egyszerre szólaltunk meg feleségemmel és fiammal, hogy ilyen szép várost, mint Budapest, nemigen láttunk. A széles Duna a gyönyörű hidakkal, a várpalota olyan perspektívát nyújt, amelynek párját nem lehet találni. Nemesebb architektúra, több komoly művészet található máshol, de ez a nagyszerű általános benyomás, sehol.

Sajnos ismét bele kellett élni magam a gazdasági életbe, mely a háború után ebben a vesztes országban nagy gazdasági nehézségeket okozott. A gazdák nagyobbrészt eladósodtak, mert csak drága kölcsönökből tudták gazdaságaikat újra rendbehozni, épületeiket megjavítani, gépeket beszerezni stb. Azon voltam ekkor, hogy művészetemet gyümölcsözővé teszem, amire eddig nem törekedtem. Egy ágens elég sok képemet eladott Belgiumban és Hollandiában. Egy belga festő is vásárolt tőlem képet. Sajnálom, hogy ezen munkáimról még fényképeim sincsenek. Utóbb Fränkel műkereskedővel jutottam kapcsolatba, aki Belgrádban és Bukarestben készült kiállításokat rendezni magyar művészek munkáiból. A magyar kormány szívesen látta magyar művészeknek külföldön való érvényesülését, de ezen országokkal közvetlen a háború után nem volt olyan viszonyban, hogy ezt hivatalosan csinálhatta volna. így történt meg, hogy amikor a belgrádi kiállítást 1930-ban rendezték, a közoktatásügyi miniszter Iványi-Grünwald Bélát és engem bízott meg a magyar művészek képviseletével Belgrádban. A belgrádi művészek szívesen látták ezt, mert több volt köztük, aki Budapesten végezte művészeti tanulmányait és Pál herceget kérték fel a kiállítás védnökségére. Néhány nappal a kiállítás megnyitása után a pravoszláv újév napján ebédre meghívást kaptunk Iványi124