Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

val a herceghez, Alt, akkori ottani követünk és feleségével együtt. A társadalmi reprezentálást ugyanis a herceg végezte, mert a király családjával egy vidéki kastélyban élt és csak katonai és politikai ügyekkel foglalkozott. Ez egy családi ebéd volt, melyen a hercegné és hajadon nővére is részt vettek. A herceg, ebéd előtt, bemutatta a képtárát, amely egy kis kastélyban volt elhelyezve. A szobrászatot Mesztrovics, a kiváló dalmát szobrász képviselte, kitűnő munkáinak nagyobb részét már ismertük, de a piktúra-gyűjtemény nagy meglepetés volt. Főleg francia és angol művek voltak nagy ízléssel és szakértelemmel itt összegyűjtve. A képtár igazgatója kérdésemre azt válaszolta, hogy a képeket a herceg maga választotta ki. Ez nagy szimpátiát keltett bennünk iránta. Nagyon fesztelen, barátságos társalgás fejlődött ki az ebéd alatt. Hozzájárult talán az is, hogy a hercegné húga, Marina hercegnő szintén foglalkozott festészettel. Elmondta, hogy ő is a párisi Julian Akadémián tanult festészetet s ez közelebb hozott bennünket, mert sok érintkezési pontot találtunk. Megjelenése elárulta dán származását, nem volt sovány, divatos, modern, hanem telt idomú és elég magas, úgy hogy a milói Venust juttatta eszembe. Hamarosan a kenti hercegnek lett a felesége. Étkezés közben szóba került, hogy a magyar borok milyen kitűnőek, hogy a tokajinak nincsen párja. Ezután a legnagyobb dicséretekkel halmozták el a Gerbeaud cukorkákat, ami nagyon jólesett a mi magyar szívünknek. Ebéd után Marina hercegnő engem meghívott műtermébe, mely a palota legfelsőbb emeletén volt. Meglepett, hogy milyen szorgalmasan dolgozik, és hogy jól rajzol. Ha ennek szentelné életét, bizonyára sokra vinné. Mikor a műteremből lejöttünk, a herceg lakásában legújabb szerzeményeit mutatta meg, majd leült egyik szalon sarokdíványára és maga mellé ültetett. Csak ketten voltunk, a társaság megoszlott. Először a magyarországi általános viszonyokról kérdezősködött, majd áttért művészeti témákra. Meglepett, hogy milyen jól ismeri a budapesti Szépművészeti Múzeumban lévő festményeket, úgy hogy meg is kérdeztem, mikor volt Budapesten? Mire azt válaszolta, hogy sajnos még nem volt, de tudja, milyen értékes művek vannak a múzeumban. Aztán minden apropos nélkül azt mondta: J’ai une grande admiration pour votre nation si ohevaleresque.45 Mire azt válaszoltam, hogy a kis entente nemzetei közül mi is irántuk tápláljuk a legnagyobb szimpátiát. Mire ő azt válaszolta: je serais trés heureux, si nous pourions nous entendre!46 Azzal a benyomással jöttem el, hogy egy nagyműveltségű és finom érzésű ember, amilyenre nem számítottam. A barátkozás velük úgy látszik ebben az időben létrejöhetett volna, mert azt is hallottam egy ebéd alkalmával a mi követünknél egy szerb államférfitól, hogy elég volt nekünk már a francia vállveregetésből, sokkal többet érne, ha a szomszéd magyar nemzettel jó barátságban élhetnénk. Én mindezekről másnap referáltam követünknek, akinek úgy látszik, hasonló nyilatkozatot nem tettek és ennek az lett a folytatása, hogy a követ, mihelyt mi hazatértünk, utánunk utazott és jelentést tett a külügyminiszternek.

45. Nagy csodálattal vagyok az ön lovagias nemzete iránt.

46. Nagyon örülnék, ha megérthetnénk egymást.

125