Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

jában a munkálatokat megfelelő módon elvégezni. A bérbeadástól hamar elment a kedvem s kénytelen voltam ismét a gazdálkodással foglalkozni. Végre a háború befejezése után egy kitűnő gazdát sikerült kapnom Pir- khoffer János személyében, aki aztán 20 éven át volt segítségemre a gaz­daság vezetésében. Később Jászberényi András volt gazdasági akadémiai tanárt kértem fel a gazdaság célszerű irányítására, hogy magam a művé­szettel intenzívebben foglalkozhassak. Közben fiam is elvégezte gazdasági tanulmányait és hazajöttével egy szép mintaszerű tehenészetet létesített, tenyészállatok nevelésével, amelyek sorban nyertek szép díjakat az éven­kénti tenyészállatkiállításokon. így fellélegzettem, hogy újra, egészen a művészettel foglalkozhatom. Ekkor 1918-ban zajlott le az úgynevezett őszi rózsás forradalom Budapesten, amihez közelebbi kapcsolatba kerültünk. Ugyanis még a há­ború alatt felújítottuk ismeretségünket Jászi Oszkárral, aki már Párisban felkeresett bennünket. Egy magas etikájú, nagy tudású és igazán ideális gondolkozású férfinak ismertük meg. Viszonyunk mind melegebbé vált és ő messze lakván a város központjától, ha bejött a városba ügyeit intéz­ni, gyakran lakásunkban pihente ki fáradalmait és sokszor nálunk is ebé­delt. Így folyton értesülve voltunk az őszi rózsás forradalom minden moz­zanatáról. Összejöveteleiről Károlyi Mihállyal, akinek — lehet mondani — tanácsadója volt, míg külföldre nem menekült. Együtt mentek le Belg- rádba és Franchet d’Esperay tábornok elé, a magyarok kívánságait ismer­tetni, egy nagy kísérettel. Mikor a Dunán lehajóztak, mert így történt az utazás, akkor készítette el Jászi a memorandumot, melyet ő is olvasott fel a francia tábornoknak, Károlyi gégebaja miatt nem tudván tisztán be­szélni. Akkor tette azt a megjegyzést a tábornok, látva a küldöttség tag­jait tarka-barka ruhákban, térdnadrágban: vous étes tömbé si bas!43 Nem Ls értek el semmit. Ugyanígy járt Jászi, amikor Maniuval találkozott Sza­badkán, kérve visszavonulásukat a határokig a békekötésig. Azzal jött Jászi vissza, hogy ha a hadsereg még a háta mögött állt volna, elérte vol­na célját. De mikor Linder, az akkori honvédelmi miniszter azt hangoz­tatta a parlamentben, hogy nem akar többé katonát látni, ez megbotrán­koztatta még a jobb érzésű szocialistákat is, akik akkor, lehet mondani, igazi hazafias érzéssel iparkodtak a rendet fenntartani. Jelen voltam az országházban a köztársaság kikiáltásán, amikor Károlyit elnökké választották. Hock János nyitotta meg ezt a parlamenti ülést. Jelen voltak azon még a régi nemzetgyűlési képviselők, sőt főrendi­házi tagok is, mert akkor történt egyszersmind a régi országgyűlés fel­oszlatása is. Az országház előtt óriási tömeg tüntetett, zászlókkal és erről Ls készítettem az országház ablakából egy vázlatot. Megalakult a kormány, amelyben kezdetben nem vállalt tárcát Já­szi, csak utóbb lett a nemzetiségek minisztere. Egy miniszteri tanácskozás­ban szóbajött, hogy mi ígéretet tehetett az entente a nemzetiségeknek és erre megjegyezte Bosnyák Zoltán belügyi államtitkár, hogy talán ezt Kunffy Lajosék révén meg lehetne tudni, hisz jó ismeretségben voltak 43. ffyen mélyre süllyedtek!? 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom