Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)
Visszaemlékezés
Clemenceauékkal. Nyomban telefonáltak nekünk azon este 10 órakor, másnap a déli órákban Károlyi tiszteletét fogja tenni nálunk, velünk ezt megbeszélni. Reggel pedig telefonált Jászi, hogy Károlyi annyira el van foglalva, ebédre kéri a meghívást, hogy ezalatt beszélnénk meg a dolgot. Szívesen láttuk ebédre. Karolyi váltig hangoztatta, hogy ő mindent békés úton akar elintézni. Ekkor jegyezte meg feleségem, hogy ő azt hiszi, ma is csak Macchiavelli elvei alapján kormányoznak. Megállapodtunk ebéd után egy levél megfogalmazásában Michel Clemenceauhoz, Georges Cle- meneeau fiához intézve, akivel különösen jó barátságban voltunk, hogy tőle kérek tájékoztatást arra nézve, mi ígéretet tettek a nemzetiségeknek? Ezt a levelet — mondta Károlyi — Béldi Schwimmer Róza fogja kivinni Svájcba és onnan juttatja el Clemenceauhoz. Béldi asszony akkor ugyanis Magyarország svájci követe volt és azzal dicsekedett, hogy nagyszerű ösz- szeköttetósei vannak. Béldi éppen itthon volt és másnap nagy népgyűlésen a Vigadóban fog beszélni, ott adhatnám át neki a levelet. Giesswein Sándor prelátussal megbeszéltem, hogy együtt megyünk majd a Vigadóba és ő bemutat Béldinek a levél átadása végett. Boldog voltam, hogy az országnak valami szolgálatot tehetek. Nagyhangú szónoklata után arra kért bennünket Béldi, jönnénk át a Femina Egyesületbe, amely a szomszédban volt a József téren, ott szeretne velünk beszélni. Azt mondta az én levelem kontrakarirozza az ő terveit és nem volt hajlandó a levelet átvenni. Én nem akartam személyes érdemeket szerezni, még kevésbé az ő érdemeit csökkenteni, de nagyon meglepett az álláspontja. Este telefonáltam Károlyinak és elmondtam a tényállást. Ekkor arra kért Károlyi, hogy vigyem a levelet másnap Schwimmer lakására, addig ő telefonálni fog neki. Ezt is megtettem, már reggel 9-kor ott voltam nála, valahol a Thököly úton lakott. Akkor kelt fel, hálóingére egy kabátot húzott és így fogadott. Ekkor a levelet átvette, de mégsem vitte el, az Károlyi birtokában maradt, amint Jászitól megtudtam, csak Károlyi restelte nekem bevallani. Még egy találkozásom volt Károlyival, amikor miniszterelnök korában átadtam neki atyámnak az olasz nemzethez intézett szózatát, hogy juttassa el azt Olaszországba. Atyám ugyanis, mint már megírtam, tagja volt az olaszországi magyar légiónak és mint ilyen e szózatban jónak látta idézni Garibaldinak a következő tartalmú levelét a magyarokhoz: „Kedves Barátaim! Fájlalom, meg nem érdemelt helyzetüket és minden lehetőt el fogok értük követni. Ne okolják szegény országomat az igazságtalan eljárásért Önökkel szemben. Itália és a nemes Magyarország szoros és feloldhatatlan kötelékei a szabadságharc terein köttettek meg és ha valamely gonosz nem ismeri el ezen testvériség jogcímét, az olasz nemzet nem feledi el soha, hogy mivel tartozik hősies magyar testvéreinek. Önökkel fogok harcolni a népek szent ügyéért és tán előbb, még mint hiszik. Tartsanak meg maguknak az életen át — Garibaldi. 1862. július 14. Nápolyban.” A szózat nagyon szépen meg volt írva és Károlyi csodálkozott, hogy egy 80 éven felüli ember írta. De ezt sem tudta eljuttatni Olaszországba. 116
