Kárpáti László: A barcsi ősborókás madárvilága - Somogyi Almanach 30. (Kaposvár, 1979)
A kutatás és védelem múltja
mind a rajtuk élő ritka és értékes növénypopulációk, mint a különleges — az országban egyedülálló vagy igen ritka — növénytársulások miatt; védendő körzet, továbbá mint a Dunántúl egyik legjelentősebb génbankja és mint olyan vidék, amely a déli Alföld ősvegetációját tájképi szépségekben gazdag eredeti formájában őrizte meg napjainkig.” (1 p.) RUMSZAUER (1969.) tanulmányt készített a borókás zöldövezeti hasznosításáról. E tanulmányban vázolja a vidék természetvédelmi, a parkerdei és idegenforgalmi lehetőségeit; „A zöldövezeti parkerdő-fásítás növényzetével szemben támasztott igény adott, csupán néhány berendezést és alacsony költségszükségletű homokos utat kell létesíteni és könnyen kész parkerdő áll rendelkezésre.” (2 p.) Míg egykor FÖLDVÁRY MIKSA a „Rigóéi természetvédelmi liget”- ről csak álmodhatott, napjainkban ez a védelem valósággá vált. Az Országos Természetvédelmi Hivatal 1974 májusában Barcsi Ösborókás Tájvédelmi Körzet néven védetté nyilvánította 3400 ha-os területen a borókást és kezelésével a Kaposvári Erdőrendezőséget bízta meg. A körzeten belül 4 „szigorúan védett” kategóriába tartozó területet jelölt ki, összesen 1100 ha-on. Ezek a vidék legszebb és legjellegzetesebb tájai, növény- és állatviláguk természetvédelmi szempontból a kiemelkedő értékű. Mint említettem, madártani kutatásról kevés adatot lelhetünk. A századforduló utáni Aquilák-ban találtam néhány — inkább a környékre vonatkozó —■ lelövési vagy megfigyelési adatot, melyeket az egyes fajok tárgyalásánál ismertetek. VASVÁRI (1937.) foglalkozott a terület madárvilágával. „Dél-Somo- gyot, különösen a Drávától É-ra 20 km-re fekvő vidéket, 1932 év nyarán, s azelőtt is tüzetesen kutattam és avigeográfiai tekintetben szintén megerősíthetem az északi és déli elemek keverten való előfordulására vonatkozó állításokat. Általában a dél-somogyi avifauna valami kevés hasonlóságot mutat az ÉK-német, ill. K-porosz madárvilághoz.” (6—7 p.) SZÉCHENYI (1932—42.) hírt ad Somogytarnóca erdeinek madárvilágáról a legjellegzetesebb költőfajokat felsorolva. Ez a felsorolás területileg a mai tájvédelmi körzethez tartozó erdők egy részére is érvényes, s a leírt fajok ma is megtalálhatók. FERENCZ (1962—63.) közli, hogy Középrigócon búbos cinege (Parus cristatus) fészket talált. A Darány környéki erdőkben a fenyves cinege (Parus ater) és a fekete harkály (Dryocopus martius) költését is megfigyelte. 8
