Kárpáti László: A barcsi ősborókás madárvilága - Somogyi Almanach 30. (Kaposvár, 1979)

A tájvédelmi körzet földrajzi és éghajlati viszonyai

A TÁJVÉDELMI KÖRZET FÖLDRAJZI ÉS ÉGHAJLATI VISZONYAI

A körzet Somogy megye délnyugati sarkában fekszik, a Belső-somogyi homokvidék Dráva bal parti síkján. A Dráva, valamint Barcs, So- mogytarnóca, Szülök, Istvándi, Darány, Kastélyosdombó és Drávatamási községeket összekötő vonal határolja azt a területet, amelyen belül a tájvédelmi körzet elhelyezkedik, s amely vízrajzi, mezőgazdasági, közlekedési, vadászati és egyéb kapcsolatban áll vele. Áthalad rajta a 6-os számú fő- közlekedési út, néhány, a régi időkben fontos szerepet betöltő földút, pl. Posta út, a Kolompérosi út, ezenkívül Középrigóc csomópontban találkozó három vasútvonal.

Legnagyobb vízfolyása a Dráva, kisebbek a Rigóc patak és csatorna- rendszere. Jelentős vízfelületet adnak még a halastavak, melyeket a Rigóc patak felduzzasztásából hoztak létre még a századfordulón — továbbá a Kisbók nevű Dráva holtág és a darányi Nagyberek láptavai.

A terület alapja geológiailag pannonkori rétegekből épül fel, amelyeknek a tercier végén történt tektonikus megsüllyedése és leszakadása során széles vályúk keletkeztek. Ezekbe először levantei rétegek rakódtak, végül a pleisztocénben az egykori folyómedrek törmelékkúpjaiból az uralkodó É-i széljárás futóhomokot rakott le és É—D-i irányú buckasorozatokat alakított ki. Ez a homok — mint a későbbiekben kialakult talajok alapja — savanyú, mészben szegény, s bizonyos mértékig rokonságot mutat a Nyírség homokjával.

Az egész vidék első pillantásra alföldi tájnak látszik, de mind geológiai felépítését, mind szintviszonyait tekintve dombvidék jellegű.

A homokon savanyú kémhatású rozsdabarna erdőtalajok alakultak ki. A homokbuckák közötti mélyedésekben — amelyekbe a korábbi vízfolyások nagy mennyiségű anyagot hordtak össze — lefolyástalan, pangó- vizű, sokszor glejes lápfoltokat találunk. A buckatetőkön a talaj laza, mész- telen, durvaszemcséjű homok, savanyú — ritkán semleges — kémhatással (pH 5,6—6,9). Vékony felső rétegében gyenge humuszképződés figyelhető meg. Bizonyos helyeken pannon réteg vagy lösz bukkan a felszínre, másutt meszes agyag, ill. lösz lerakódások találhatók.

A terület éghajlati viszonyaira jellemző az erős szubmediterrán klímahatás évi 780—830 mm csapadékátlaggal és egy második, őszi csapadék- maximummal. A tenyészidő alatt 425—800 mm csapadék hullik le, annyira egyenletesen, hogy a nyári félév 3—6 hónapjában az eloszlás havi meny- nyisége nem esik 75 mm alá. Ez utóbbi körülmény, valamint a hőmérsékleti ingadozások országos viszonylatban is alacsony értéke (20,8—21,2 C°) enyhe szubatlanti vonást mutat. Legmelegebb hónap a július, középhőmérséklete 20—22 C°, leghidegebb január —1 C° középhőmérséklettel. Csapadék max. 1252 mm.

9