Kárpáti László: A barcsi ősborókás madárvilága - Somogyi Almanach 30. (Kaposvár, 1979)

A tájvédelmi körzet növényvilága

A TÁJVÉDELMI KÖRZET NÖVÉNYVILÁGA

A körzet flórája az illír flóratartomány (Illyricum) előillir flór a vidékének (Praeillyricum) belső-somogyi flórajárása (Somogyicum s. str.) tartozik. Domborzata és talaj adottságai miatt különböző termőhelyei rendkívül szélsőséges ökológiájúaik. Növényföldrajzi határhelyzeténél fogva területén találkozik az atlanti elemekben gazdag dunántúli, a keleti és endemikus elemeket tartalmazó alföldi, s a dél felől behatoló balkáni és szub- mediterrán flóra. Ezek a körülmények olyan növénytársulások létét biztosítják, amelyek, egyrészt ritkák, vagy Magyarország területén másutt nem ismertek, ill. olyanok, amelyek országszerte eltűnőben, pusztulóban vannak.

A bucskatetőkön nyugat-európai savanyú homokkötő gyepek (Fila- gini-Vulpietum és Thymo-Festucetum pseudovinae), valamint borókás homokpusztai ősgyepek (Festuco-Corynephoretum juniper etosum) alakultak ki. Botanikai értéküket emeli, hogy egyedül itt társulnak bennük a pontusi és pannóniai sztyeppfajok pl. homoki kocsord (Peucedanum arenarium W. et K.), homoki ikeserűfű (Polygonum arenarium W. et K.), homoki fátyolvirág (Gypsophila arenaria W. et K.), magyar szegfű (Dianthus pontederae Kern.), a Szaramata-síkság pl. szeplős szegfű (Dianthus armeriastrum Wolfn.), tavaszi veronika (Veronica verna L.) és az atlanti tájak savanyú gyepjeinek elemeivel pl. homoki csibehúr (Spergula pentandra L.), homoki csenkesz (Festuca capillata Lam.), párizsi galaj (Galium parisiense ssp. ang- licum Huds.).

A borókás gyepeket a buckatetők szélén borókás nyíresek (Junipero- Betuletum) veszik körül, amelyek a buckák oldalán elegyetlen nyíresekbe (Betűi e+um) vagy kocsányostölgy elegyes nyíresekbe (Querco-robori-Betu- letum) mennek át. Ezek általában másodlagos erdőtársulások, melyek az évezredes kultúrhatás — legeltetés, erdőirtás — eredményeként, az egykori klimax társulást adó cseres tölgyesek (Potentillo albae-Quercetum) és gyertyános kocsányos tölgyesek (Querco robori-Carpinetum) helyén jöttek létre. A nagy kiterjedésű nyíresekben, foltokban a hazánkban ma már ritka szőrfüves-nyíres (Nardeto-Betuletum) is megtalálható, főleg ott, ahol a talajvíz szintje magasan van. Az egykori kocsányostölgyesek maradványai még néhol föllelhetők a területen, bár szinte kivétel nélkül a cseres kon- szociáció állapotában vannak, s az egyoldalú erdőhasználat miatt kultúr csereseikké alakultak, amelyekben az egykor társulást adó kocsányostölgy és gyertyán csak elegyfaként található meg. A néhány kocsányostölgy fiatalos, mageredetű telepítésből származó mesterséges állomány.

Erdeifenyves erdőtípust erről a területről nem írtak le, bár ez a fafaj itt minden valószínűség szerint őshonos. Feltételezésem szerint eredetileg

11