Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

Bevezető

BEVEZETŐ

A lápvidékek, vizes területek élésének, hasznosításának néprajzi kutatása sajnálatos módon, igen háttérbe szorult, annak ellenére, hogy hazánk területén hatalmas térségeket lepett el időnként a víz és e térségek egy része egész éven át mocsaras maradt. Amilyen gonddal és részletességgel feltárta szaktudományunk, már kibontakozásának kezdetétől, a tavak, folyók síkvízének halászatát,1 oly nagy mértékben kerülte el a kutatók figyelmét némely folyók és tavak mentén meghúzódó és olykor a sí'kvíz többszörösét is kitevő lápvidék, melynek növényeit és állatait a környékbeli lakosok ugyancsak többféle módon igyekeztek hasznosítani.

Ami kevés kutatás folyt e tárgykörben, az is lényegében az Alföldre összpontosult, hol főleg a helytörténeti és történeti kutatás tudott sok jeles eredményt felmutatni.2 A Dunántúlon, sajnos, ehhez hasonló feltárásokra ritkán került sor,3 pedig lápvidékben ez az országrész sem szűkölködött: gondoljunk csak a Fertő vidékére, Sárközre, vagy éppen a Kis-Balaton környékére. Amikor tehát a következőkben Dunántúl egyik legnagyobb és napjainkig fennmaradt lápos, berkes vidékének életét kívánjuk bemutatni. részben ezt a hiányt szeretnénk pótolni.

Ugyanakkor feldolgozásunk kapcsolódni kíván ahhoz a nemzetközi méretekben kibontakozó erőfeszítéshez, mely igyekszik feltárni a rendszeres termelőgazdálkodást megelőző földhasználati formákat és főképpen azt a módot, ahogy a földet — és ezen belül a lápvidéket is — átalakították, hogy a szántóföldi művelésre vagy a rétgazdálkodásra alkalmassá tegyék.

A témakör rendszeres feldolgozására először is azokban az északi államokban került sor, amelyekben századunkig aktuális problémát jelentett az erdő- és lápirtás/1 A kérdés legalaposabb feldolgozását A. Steens- bergnek köszönhetjük,5 akinek alapvető munkája nyomán több országban is jelentős kutatások indultak. E munka eredményeképpen jelent meg N.—A. Bringéusnak a lápirtást ezideig legrészletesebben feltáró könyve8 és az a nemzetközi együttműködéssel készült gyűjteményes kötet, amely a lápi irtás legfontosabb eszközét, az ásót kívánta sokoldalúan bemutatni.7 De ide sorolható H. C. Conclinnak átfogó irtásbibliográfiája is.8

E munkák a mi kutatásainkat is nagy mértékben ösztönözték és a nemzetközi összefüggések feltárásával nagy segítséget jelentettek. A kis- balatoni kutatásokat egyébként 1960-tól kezdve több éven át folyamatosan végeztem, elsősorban helyszíni gyűjtés keretében, miközben más lápos vi5