Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
II. Közlekedés a lápon
húzódó hosszú dombhátak mellett viszonylag biztos közlekedési lehetőség adódott. Míg a somogyi parton az északi irányú közlekedésnek útját állta a Balaton, illetve a hozzá csatlakozó Kis-Balaton, a nyugati oldalon lényegében csak a Zala folyó jelentette az egyetlen komoly átkelési nehézséget, így természetes, hogy a nyugati parton alakult ki a nagyobb forgalom és az az út, mely egyben a Balaton-vidék egyik legjelentősebb útjának is tekinthető. Az út irányára, csatlakozásaira és némiképp jelentőségére is következtetni lehet s balatonmagyaródi jobbágyoknak egyik 1796. jan. 24-én keltezett panaszleveléből is,21 amelyben azt kifogásolják, hogy „ismét a Tisztek kívánják s teszik is, hogy minden Féli Helyes Jobbágy Kanisáig 20 Köböl Gabonát vigyünk és onnét Gyékényesről, mely Kanisátul mégh 4 napi járó föld, menvén, onnét két ökrön 20 szál, összefogva pedig 40 szál deszkát hozzunk.” Kanizsa ezidőben már Délnyugat-Magyarország egyik legjelentősebb kereskedelmi góca, mely a nyugati, stájer vidékről hozott iparcikkeknek, s a délről, Szlavóniából szállított áruknak egyik fontos lerakodó helyévé vált, ugyanakkor azon keresztül szállították dél és délnyugat felé, ki az országból, az itt bőségesen termett gabonát. Fokozta jelentőségét az is, hogy a Dráván Barcsig illetve Gyékényesig jártak fel a kompok, főleg alföldi árukkal, s ugyancsak Barcs környékén volt a Dráván az egyik legfontosabb átkelőhely, melyen évente sok ezer sertést tettek át Szlavóniából Magyarországra, hogy azokat részben Kanizsa érintésével a Kis-Balaton nyugati partján hajtsák felfelé a Bakonynak, illetőleg a zalai, vasi és soproni erdőkön át Bécsbe és esetleg azon túl is. A szlavóniai sertéseknek ez az út volt egyik jelentős hajtóiránya — míg a másik Eszéktől vezetett felfelé, a Duna jobb partján.22 A Kis-Balaton nyugati partján húzódó út egyébként igen régi keletű: lényegében ezt használták már a rómaiak is, ha Pécsről vagy a Dráva déli partjairól Keszthelyt, illetve a Kis-Balaton északi szegélyén fekvő fontos erődítményüket, Fenékpusztát kívánták megközelíteni. Ez az út aztán megőrizte később is jelentőségét Dunántúl észak-dél irányú forgalmában.A) A török időkben is megmaradt fontossága, bár e korban éppen a Zala torkolatvidékének a nehezen járhatósága, szűk átkelőhelye nyert nagyobb jelentőséget, mivel e helyen viszonylag kis erővel is meg tudták akadályozni a törökök továbbterjeszkedését. így e pont vált lényegében a török északi terjeszkedése gátjává.24 A török után aztán hamarosan visszanyerte régi jelentőségét. Valószínűleg erre utal az az elnevezése is, amit pl. az egyik 1800. nov. 17-én Balatonmag'yaródon tartott határper adatai közt találhatunk: Császár-út, vagy a megyei bizottság 1834. máj. 15-én tett jelentésében a „Császár útja” elnevezés25 Az utat egyébként legutóbb a szomszédos falvak lakossága posta-út-nak emlegette. Ehhez a fontos úthoz csatlakoztak azután a zalai dombok közé, illetve a Somogyba ágazó helyi utak is, mely utóbbiakról a már említett 1796-os magyaródi panaszlevélben is szó esett. „Marczaliban is lejárunk — olvashatjuk — Gabonát hordani, melyben három négy napot is ökrös Szekerekkel eltöltünk, és onnand 12 akó Bort fejenként hozunk.”26 Ez az út 26
