Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
II. Közlekedés a lápon
8. A Zala csatorna (1966) mégis csak helyi jelentőségű lehetett, amelyet a jobbágyoknak a Széchenyi uradalom területén történő belső szállítás érdekében kellett megtenniök. Mindenesetre az világos, hogy a Kis-Balatonnak nyugati oldalán húzódó út jelentős szerepet töltött be az észak-dél irányú kereskedelem lebonyolításában, s ennek során a Kis-Balatonba torkolló Zala folyó igen fontos átkelőhellyé vált. Alkalmasnak mutatkozik arra, hogy ezen keresztül a többi átkelőhely jelentőségét és főképpen a folyókon, vizeken való átkelés módját, s azok kellékeit kissé jobban is megismerjük. Az átkelőhelyek, mint ismeretes, részint a földesurak tulajdonában álltak és azok is szedték az átkelésért járó pénzt. Mint a zalai átkelőhellyel kapcsolatban az 1755. jan. 1-én Hidvégen tartott kihallgatáson Kocsis Márton 70 éves keszthelyi árendátor elmondta:27 „a Szala vizén való által járás mindenkor azon a helyen volt, az mellyen mastan is vagyon és a kompnak — mint vallotta — mind gondviselete mind pedig attul járandó Vám fizetés Méltóságos Széchenyi Urasághoz tartozandó volt.” A vidi Antal György szerint „az ott lévő Komp helytül járandó Vám füzetés” tartozott a Széchenyiekhez. Míg az ugyancsak nemesvidi Ns Tompa Ferenc vallomása szerint a zalai átjárás azon a helyen volt, „a mellyen most is a Komp által jár..., haszna vétele is attul jövendő Vám, vagyis rév pénz” a Széchenyi uraságot illette. A rövid vallomásokból is világosan kitűnik a földesúr nagy érdekeltsége a zalai réven, hol az átkelők „vámot” vagy „rév-pénzt” fizettek, s az átkelést komp bonyolította le. A vallomások meglehetősen rendezett állapotokról adnak már számot, melyek korántsem voltak minden korábbi időkben. E kihallgatásnál néhány évvel korábbi per alkalmával a tanúk arról is beszámoltak, hogy a korábban ugyancsak rendezett viszonyok és főleg gondos földesúri ellenőrzés alatt folyó zalai átkelést a török, majd a ku27