Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XV. Terminológiai kérdések

kifejezéssel.25 A kifejezés szerkezete és a szénához való kapcsolata tehát lényegében megegyezik azzal, amit az előfűnél is tapasztalhattunk.

A fentieknek valójában akkor tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget, ha az e szerkezetű elnevezéseket, valamint a fű és széna egyező terminusát, másutt, más nyelvekben is megtalálhatjuk. Ezzel kapcsolatban szeretnénk utalni Váczi Péternek 1958-ban megjelent polemikus cikkére, melynek egyes részeit gyakran idézték etnográfusaink is és így annál sajnálatosabb, hogy cikkének éppen a fentiekre utaló néhány részlete visszhang nélkül maradt. A nomádok szénagazdálkodásáról szólva említi meg,26 hogy „sok népnél a szénának nincs is külön szava”, majd utal rá, hogy egyes népeknél „ugyanaz a szó jelöli a zöld és száraz takarmányt”. A példát a török nyelvű népek kifejezései közül veszi, melyek között az ot vagy ut füvet is, szénát is jelöl. „Ebből az ot, ut névből — fűzte hozzá — származik a széna kifejezése a csuvasban . . . Legfeljebb hozzáteszik még: száraz fű’, ,kuru ot’ „ amiről még megjegyezte, hogy „ez a kifejezés egyes kaukázusi nyelvekbe is átment”. Ennek igazságát egyébként a Váczitól idézett Erekért könyvének több példája is igazolja.27

Nagyot tévednénk viszont, ha a fentiek alapján azt gondolnánk, hogy a fenti kifejezés és a fűnek, szénának is azonos szóval való jelölése török hatás a kaukázusi nyelvekben. Hasonló kifejezéseket találhatunk ugyanis nem csupán egyes kisebb népeknél, hanem az olyan több ezer éves, önálló kultúrával rendelkező népnél is, mint amilyen az örmény. Az örmény nyelvben is, amint az U. Acsarjan szótárban olvashatjuk,28, a xot egyaránt jelenti a zöld és száraz füvet is. Az örmény nyelv értelmező szótárából pedig kiderül (szerk. Sz. Malkhaszjanc),29 hogy a xot-nak nem kevesebb, mint hat jelentése regisztrált és ezek közül nemcsak a fű, (1.), és annak évi hozama (2.) található meg, hanem például 4. jelentése: „Szárított fű téli takarmányozásra” és a 6.: „szénagyűjtésnél a szénaköteg”. Nyilván ez utóbbi csak úgy volt lehetséges, hogy az eredeti fű kifejezés jelentése bővült a szénafűvel való munka során.

De a két jelenség azonos kifejezéssel való jelölésére további példákat is idézhetnénk. S. M. Haidakov 1973-ban megjelent Kaukázus vidéki, közelebbről dagesztáni nyelvek szótárában egész sor népet találhatunk, melyeknél a fű és a széna kifejezése egybe esik.30 így pl. a tabasszarán, inaluk, ud, bezsiti, andi, csamadal, hunzah, lak, kriz nyelvek esetében. E rendkívül széttagolt és önálló nyelvet beszélő hegyi törzseknél, melyeknél a jelzett terminusok egészen önálló kifejezések, sem képzelhető el, hogy pusztán török hatásra terjedt volna el az efajta elnevezés. Nyilván jóval átfogóbb és talán messzebb nyúló hagyományai is lehettek az effajta kifejezések kialakulásának, mint amilyent a termelő gazdálkodásnak nem éppen legmagasabb szintjét képviselő törökség fenntartott.

Ezek után, még ha a fenti gondolatsor egyelőre lezártan marad is, érdemes visszakanyarodnunk a következő terminushoz, a szüleséghez, amellyel Paládi—Kovácsi Attila korábban külön cikkben is foglalkozott és amelyet legújabb munkájában is részletesen tárgyalt.31 Itt bő adatsorral mutatta be e kifejezés elterjedését és ugyanakkor a történeti adatai a XVII. századtól igazolják a szó használatát. A szüleség eszerint Nyugat-Dunántúl

184