Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XI. Faizás és vesszőszedés a berekben
A berki favágást igazoló szöveg a következőképpen hangzik:5 „Hogy ezen esztendőben a Berek megfagyván úgy, hogy némely tűzre való fát lehetett takarni, ezért Égenföldön Lakosoknak el adatott átallyában Húsz forint Harmintz krajtzárokon tűzre való fa, melly hogy sem több, sem kevesebb légyen ezennel hitelessen bizonyítom. Signatum B. Magyaród. Die 30. Jan. 1799. Szekeres Ferencz X Hajdú.” A következő években ugyancsak a nagy tömegű uradalmi favágás az, amiről említés történik, mégpedig azért, mert a Széchenyi uradalom emberei átlépték az uradalom határait és idegenben is vágták a fát. Ezért 1802. január 22-én Oroszlányi László a zalavári Apátság ispánja, tiltakozó levelet küldött a Széchenyi birtok magyaródi ispánjának. Mint levelében írta,6 „... a Méltóságos Groff embereit (: ha az uradalmi földön faragják a fákat:) dolgaiba” nem háborgatná, azonban most a „Káptalannak Berkin lévő fákat pusztíttani tapasztalták.” A levélre január 24-én válaszolt a magyaródi Borson László ispán s lényegében a tiltakozást elutasította, mert mint írta: „A’hol én a ragoknak való 'berekfát vágatattam, azon hellynek usussában voltunk mi mind ekkoráig”. Az ügyből per lett, mely során a megyei vice-szolgabíró helyszíni szemlén is részt vett és ennek eredményeiről 1802. november 4-i jelentésében adott számot. E jelentésből idézzük a mi szempontunkból is tanulságos alábbi részleteket:7 „ ... a’ Méltósághos Urasághnak B. Magyaródi Jobbágyai ugyan mélyebben mentek bé a berekben épületre és tűzre való fát vágni, mindazonáltal azt nem egyébb okozta, mint az, hogy a mostani szárazság meg engedte a Berekben a könnyebben való bejárást, a levágott fáknak kevesebb munkával leendő ki hordását, de legfőképpen az, hogy eddig a két uradalom közt semmi határ a berekben nem volt, a’mint nem is lehetett; történhetett könnyen azért — indokolja a továbbiakban a jelentés az esetleges határsértést — hogy most mélyebben bé menvén szándékjok éppen nem lehetett legkisebb hatalmasságnak is elkövetésére, mind ezeket lehet a határok bizonytalanságának, mint vakmerő bátorságnak tulajdonítani ...” A helyszíni szemlét tartó szolgabírói jelentésben a berekfa vágására vonatkozó adatokon kívül azok a legérdekesebbek, amelyek a határ bizonytalanságáról szólnak, mely egyúttal alapjául is szolgálhatott a szabadabb, ellenőrizetlen 'berekhasználatnak is. E bizonytalanságot csak növelte az a tény, hogy a berek csupán bizonyos kedvező időpontokban, így nyári nagy szárazság, vagy téli kemény fagyok idején volt megközelíthető, legalábbis a terhet szállító lakosságnak. Ezért is a következő években, amikor az uradalom árendásait is fokozottabb mértékben a berek felé irányítja, ha tűzifa szükségletüket kell biztosítani, a rendelkezésekben, melyek erre vonatkoznak, majd mindig található olyan kitétel is, amely a berek megközelíthetőségére utal. A mándi árendás molnárral 1805. febr. 30-án kötött szerződés 7. pontja ezt a következőképpen juttatta kifejezésre:8 „Tűzifa s’ a Malomhoz kívántató szerszámfa az Árendás Esztendő közben fog ingyen adattatni a’ Molnárnak úgy mind azon által, hogy ez mindenkor a Méltóságos Uraság Tisztje vagy Jágerja által ki mutattasson, sőtt köteles a Molnár, midőn télen a Berek jól meg fagy, egész Esztendőre való tűzi fáját is abban Berekfábul megszerezni.” 121
