Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei - G) Kiegészítő, zsákmányoló (nem termelő) gazdálkodással szerzett ételek feldolgozásai

53. KISBÁN E.: Újítások Észak-Dunántúl újkori népi táplálkozásában. Eth. 1970. 311. p.

54. A hajdinkoptató nagyobb volt, mint a sóőrlő, nyílása, „liktya” és köve „alaptya” is nagyobb volt.

55. Részletesebben KNÉZY J.: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben, SMK II.

110. p. Kaposvár, 1975.

56. Lásd SCHRAM FERENC megjegyzését: Simái Kristóf kéziratos szakács- könyve. Eth. 1964. 585. p.

57. SML Inventáriumok XVIII. sz.

58. KÖSA L.: A dél-somogyi burgonyatermelés. Ethn. Füzetei, 16. 4. p.

59. Adatközlők:

Czebei Ferenc (1889—1970), volt 15 holdas, ref. földműves.

Török János (1967-ben 68 éves), 18 holdas, ref. földműves (f)

Kiss Istvánná Köre Katalin 78 éves és férje, Kiss István (f), volt 7 holdas földművesek.

60. A kenyér betevése előtt próbaképpen néhány szem burgonyát megsütöttek a kemencében, hogy lássák, nem túl meleg-e.

61. A Zselicből Csökölyfbe és környékére férjhez jött asszonyok nem ismerték otthon a „reszelt levest”.

62. özv. Kiss Józsefné Csordás Zsófia (t 1970-ben, 87 éves korában), 1900 körül földnélküli, később 10 holdas.

63. CSORBA: i. m. 65. p.

64. Kukoricaföldre köztesnek holdanként kb. 2 1/2 litert, 3—4 tagú családnak kb. 8 litert.

65. Korábban termelték, az első világháború után fokozatosan elhagyták. Egy időben üzletben is lehetett venni.

66. Zselicből Csökölybe férjhez jött asszonyok szerint a babból való pempőt a Zselicben nem ismerték.

67. Konyhakertekben termelték főként, de egyesek a szőlőben is (Alsó-hegy, Felső-hegy) hagytak neki területet.

68. A somogyszentpáliak bojtos étele a „sóban, borsban” főtt bableves, ez most sós, paprikás vízben fő, bizonyára korábban a paprikát megelőzően bors lehetett. HOSS: i. m. 20. p.

69. Lábodon a pogácsa, szentiványi, kanizsai, láncsöcsű elnevezések azonosak, a náluk „rétes-, bőr-, borízű-, cigány-, bárizs-, citrom-, jeges fehéróma” nevek valószínűleg azonos fajták más elnevezései. RRM. A. 1005. 23. p.

70. Saját földjükön vagy másén is „maguk kenyerén”, azaz ételt nem kapnak csak napszámot vagy a termés egy hányadát.

71. Tízórai vivése az első világháború idején kezdődött. Először ott ebédeltek, majd ebédelni hazajárták, de tízórait vittek.

72. CSORBA: i. m. 69. p.

73. CSORBA: i. m. 68. p. írja: „Pálinkát... éget pedig majd minden faluban a’ zsidó régi egyszerű módja szerint törköly- és szilvából.”

74. KISS: i. m. 24. p.

75. CSORBA: i. m. 69. p.

76. KISS: i. m. 24. p.

77. CSORBA: i. m. 69. p.

78. Márkus Imre, Márkus István és Vas Rozália csökölyi lakosok.

79. T. MÉREY K.: Somogy megye mezőgazdasága 1790—1848. Kaposvár, 1962. 13. p. Csökölyről, a Széchenyi- és Festetich-birtokokról írja.

80. V. ö. SCHRAM: i. m. 580—581. p.

81. KARDOS L.: Az őrség népi táplálkozása. Bp. 1943. 26—27. p.

82. CSORBA: i. m. 69. p.

83. EA 5374 GÖNYEY SÁNDOR gyűjtése.

84. Az ún. „nagypéntek délutáni” női ruhát — főképp fiatalasszonyok — látogató ünnep délutáni ruháját sárgították vele.

85. SML Inventáriumok 1762. Szentgyörgyi Horvát Pál és neje, Bakács Orsolya Csehi vagyonleltára.

86. CSORBA: i. m. 24. p.

86