Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei - C) Levesek konyhakerti és kapás növényi alapanyagai

Káposzta-paprika rétegesen: erős paprikával felváltva rétegesen fél marék sóval rakják le, a káposzta közé kis babérlevél és bors kerül.

Űjabban, azaz csak 1—2 évtizede szokás, hogy savanyú káposztát töltenek paprikába, s úgy teszik üvegbe, kis ecetes vízzel felöntik és lekötik.

2. Burgonyás ételek

A burgonya eladásra való termelése sokféle fajta cserélődését eredményezte. A kevésbé szapora fajtákat nagyobb hozamúakkal cserélték fel. De egyes fajták tönkremenésével újabbak behozatala vált szükségessé. (Pl. 1938—39-ben az Ella krumplitermést a fitoftora pusztította ki, s ezután a Gülbabát választották utódául.)58

Az étkezési burgonyák közül az első világháború körül a „rózsa, korai rózsa, piros rózsa” („külseje piros, belseje fehér, mint a hab, jó párás, mint a gesztenye, gumója hosszúkás”), „profeszto”, (Professzor Märker) a legelterjedtebbek. A profesztót jóízűnek, szaporának, evésre alkalmasnak tartják, sárga belsejű, kerek „karikós” formájú. A Hópehely és Magyar kincs nem voltak olyan kedveltek. A két világháború között az Ella volt a legrangosabb étkezési burgonya, és ez képezte a paraszti eladás gerincét is; takarmányozásra is használták („fehér a belseje, de nem kásás”). A másik gyakori fajta volt ezidőtájt a „kifli krumpli”, ezt csak hús mellé szerették. („Szappanyos forma vót, nem főtt el jól, de jóízű ...”) Egy-egy bokorral ma is termeli a legtöbb család. A G-üibaba 1940 körűi váltotta az Ella fajtát. Nem tudják pontosan, mikortól termelik a „csicsó”- nevűt, amely elsősorban állati takarmánynak jó, de bizonyos ételeket is készítettek belőle: „hosszi piros krumpli, szappanyos belsejű, gyalutt krumplinak készítették el”.

Az egységesnek tartott somogyi tájfajta a „somogyi sárga” takarmányburgonya, s alig 10—20 éve termelik. Táplálkozásra helyette inkább a „kisvárdait” fordítják. A kisvárdai „piros külsejű, nem kásás”, étkezésre és takarmányozásra egyaránt alkalmas.

Állatokkal etették meg a „menkur, imperátor vagy imporádét, szereglát”.59

Egyébként nem vált el élesen az étkezési és takarmányozási fajta, mivel a termésből a legnagyobb szemeket emberi táplálkozásra (s eladásra), a közepeseket vetésre, az apraját állatoknak tették el.

Azt figyelték meg inkább, hogy melyik fajta milyen ételhez a legjobb: a csicsó gyalult krumplinak, a kifli krumpli hús mellé, a rózsa, csicsó, profeszto kenyérbe, az ella, rózsa, gülbaba pedig mindenféle burgonyás ételhez.

A sütni-főzni való burgonyából egy zsáknyit a füstöskonyha vagy nyári konyha sarkába tettek, az állatoknak egy-két kocsival a füstöskonyha sarkába öntöttek, amennyi karácsonyig kellett. Mikor bejött a hideg, letakarták. A többi burgonyát — kiválogatva belőlük a sérülteket — a föld felszínére öntözték le, vastagon rozsszalmát szórták rá és leföldelték. Pincéje kevésnek volt a talajvíz magas szintje miatt. Mind a vermelésnél, mind a pincében való tárolásnál elkülönítették a vető és étkezési burgo53