Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 6. Kiegészítő táplálékszerzési módok
s összeírásokban majdnem egységesen 80—90 kaptárnyi méh szerepel évről évre. A XIX. századból erre nincs adatunk, tekintve, hogy édesítés terén nem történt ízlésváltozás, lényegesen több méh tartásával, több méz fogyasztásával nem számolhatunk. A XX. században viszont már a cukor az elsődleges édesítőszer, a méz inkább csak csemege és orvosság. Néhány módosabb nagygazda, s néhány törekvőbb gazdacsalád is tartott méheket. Pásztorok, erdőt- mezőt járó emberek inkább vadméhek mézét rabolták el. 6. Kiegészítő táplálékszerzési módok A jobbágyparaszti, majd szabadparaszti gazdaság pénzbeli bevételeit és kiadásait vizsgálva az szembeszökő, hogy a piaci lehetőségek, az árak változásait látszólag jóval kevésbé érezte meg, mint a földesúri nagyüzem.103 Eladási, illetve vásárlási lehetőségeinek csökkenését fokozottabb önellátással ellensúlyozta. A kisparaszti gazdaság élőmunka-ráfordítása mindig nagyobb, mint a nagybirtoké, nagyüzemé. Mivel bérmunkát igen csekély mennyiségben alkalmaz, a munkaerőt főként családi munkamegosztással oldja meg. A családtagok bérét az árak változásával nem kell sem csökkentenie, sem emelnie, hiszen munkabért nem ad a gazdaságot vezető családfő. Az árak ingadozását, az új termelési módszerek bevezetését a családtagok munkamennyiségének növelésével vagy csökkentésével oldotta meg. Kedvező csere- és árukereskedelem idején a gazdaság vásárlóképességének növelésével csökkentették a házilag is előállítható fogyasztási javak otthoni készítését (pl. bútorok, vászon ruhafélék, faedények, fából való munkaeszközök). Ellenkező esetben viszont fokozottabban valósult meg az önellátás, de ez az, abszolút mértéket sosem érte el. A XVIII. és XX. század közötti időszakban, amikor a feudalizmus korábbi évszázadaihoz hasonlóan a somogyi parasztság fő foglalkozása a földművelés és állattartás, a háborúk, válságok, mostoha időjárás következtében paraszti háztartások, s főként a nehezebben élő rétegek megélhetésük érdekében időről-időre kevesebb vagy fokozatabb mértékben kénytelenek a terme t javakat kiegészítő táplálékszerzési módokhoz for- du’ni. Már a földművelés rendszerén belül is magva’ósult előrelátó módon az ínséges időkre való számítás. így a másodvetésű hajdina nemcsak jó takarmánynövény, de szükség esetén a kenyeret is pótolja Somogybán, ugyanígy, de kisebb mértékben a köles is. Míg a másodvetésű gabonafélék a kenyeret, a fő táplálékot helyettesítették, a zsákmányoló gazdálkodás révén szerzett táplálékok inkább változatosabbá tették az étrendet, a termelőgazdálkodás hiányait egészítették ki (hús, gyümölcs, tea, fűszer, ízesítő: méz.) Ezek a csökölyi, illetve a belső-somogyi nép ételeinek csak kis hányadát szolgáltatták. Jelentőségük mégsem tagadható. a) Elsősorban a szegényebb rétegek táplálkozásának kiegészítésében nagyobb a szerepük (néhány holdasok, napszámosök, gazdacselédek). b) Bizonyos foglalkozási ágakkal kapcsolatiban adott a gyűjtögetés, vadászat, madarászat, halászat, mézralblás lehetősége: pásztorok, mező- és 28
