Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 5. Állattartás
állatot adtak el. Hizlalt marha eladásuk nem közelítette meg a 30 darabot, lucernát viszont 50 q-n felül adtak el.85 A paraszti állatállomány feljavítása érdekében sokat tett az Alsódunántúli Állattenyésztő Egyesületek Szövetsége. Az első világháború körüli időben a megyében három olyan paraszti marhatartó központ alakult ki, amely a gondozás alaposságával tűnt ki: Csurgó környéke és a „Vízimente”86 (belterjes marhatartás, törzskönyvezés), Balatonmellék. Csököly és környéke megrekedt egy korábbi fázisnál, csak 1940 körül kezdett felzárkózni a fentebb említett vidékekhez. 1942—43-ban az Alsódunántúli Állattenyésztő Egyesületek többek között a következő községekben tartottak számon törzskönyvezett tehenekkel rendelkező gazdákat: Alsók 62, Csurgó 52, Attala 64, Büssű 61, Kapospula 53, Kazsok 45 ... Csököly 19, Beleg 17, Alsósegesd 72, Nagybajom 43 .. ,87 Ezekben a községekben tejszövetkezetek is alakultak, így Csököly- ben 1926-ban, ékkor épült a tejcsarnokuk is, amely ma is áll. Innen szállították a tejet tovább. A belegiek a szállítási költség csökkentése céljából nem tejet, hanem tejszínt szállítottak a kaposvári tejgyárba.88 A XIX. század folyamán a csökölyiek fő iga- és fuvarállata a ló. Az úrbéri perek, legelőkihasítások lezárulása után a föidtelen vagy néhány holdas gazdák lovaikat inkább el tudták tartani a közös legelőn, fuvarozással, nyomtatással hamarabb megszerezték lovaikkal a takarmányra- valót télire, mintha tehenet tartottak volna. Hogy milyen közkedvelt volt ebben az időszakban és mennyire az anyagi biztonság megteremtését várták ettől széles rétegek Somogybán, arról Galgóczy tudósít, mikor arról ír, hogy inkább két rossz lovat szerez magának a szegénység, semhogy napszámba menne.89 A lovakat is lehajtották a Dráva menti legelőkre. A paraszti lóállomány hidegvérű fajtákra való kicserélése már a XIX. sz. végén megindult. Szép paraszti lóállományról tudósít ezidőből Baksay és Széchenyi.90 Az 1897. évi statisztika községi bontásban nem hozza a fajták feltüntetését. Csököly esetében szép a készlet: 555-ből 398 négy év feletti, a heréit vagy annak szánt 205, 41 mén, 309 kanca arányosan oszlik meg.91 Az 1897. évi megyei összesítő statisztikából az látszik még, hogy lényegesen több a könnyű testű lovak száma (42 942), mint a nehéz testűeké (I860)92 paraszti kézen. 1926-ban a csökölyiek már inkább csak nehéz testű lovakat tartottak, kicserélték a „sodrott, piros magyar lovakat”. Ekkor azonban az állatokat az állandó istállóztatás, kellő mozgás hiánya, s a takarmányozás helytelensége huzamos erőikifejtésre alkalmatlanná tette. Gábos Dénes gazdasági tanár szerint a gazdák túletették jószágaikat, egy ló helyett 3—4 tehén tartása kifizetődőbb lett volna, szaporulata, trágyája, teje révén, s a könnyű műveletű homoktalaj a tehenek igázását megengedi.93 A lovakkal való közlekedés, fuvarozás még 1945—50-ig létszükséglete volt a családok jelentős részének. Lovat ritkábban adtak el, mint borjút, fejőstehenet, de lényegesen magasabb áron kelt el. A XIX. század vége felé a sertéstartás felfejlődésének tanújelét adják a statisztikák. 1897-ből 1775 darabról tudunk.94 A tarlószabadításkor a rozs- és búzaföldekre a sertéseket szokták ráengedni felváltva a marhák25
